Bemutatkozás

Vizkeleti Erzsébet vagyok – szenvedélyes novellaíró, versíró és regényíró. Az írás számomra nem csupán hivatás, hanem életforma, amelyben a szavak, történetek és érzések világa otthonra lel.

Karcagon élek, ahol több évtizeden keresztül középiskolai tanárként dolgoztam. Szakmai pályafutásom során idegen nyelveket – oroszt, franciát és latint – tanítottam, ami mély nyelvi tudást, kulturális érzékenységet és a szavak iránti végtelen tiszteletet adott számomra. A nyelvek tanítása során megtanultam, hogy minden nyelv egy külön világlátás, egy egyedi módja annak, ahogyan az emberiség értelmezi és kifejezi magát.

Az évtizedek alatt összegyűlt műfordítói tapasztalatom orosz és francia nyelvekről volt az a híd, amely elvitt engem a saját történetek megírásáig. Ahogyan más írók műveit fordítottam magyarra, úgy születtek meg bennem azok a gondolatok és érzések, amelyeket aztán saját műveimbe öntöttem. A műfordítás finomította nyelvi érzékemet, gazdagította stílusomat és megtanított arra, hogy figyeljem a mondatok ritmusát, a szavak zenéjét.

Jelenleg nyugdíjasként aktívan tevékenykedem az irodalmi életben. Szabadidőmet szívesen töltöm olvasással – mert az olvasás táplálja az írást – és szép magyar tájakon való kirándulással, amelyek gyakran inspirációt adnak új művekhez. Az utazások során született útleírásaim is megtalálhatók ezen a honlapon, ahol a tájak szépségét próbálom szavakba önteni.

Legnagyobb örömöm azonban két fiam, menyem és kis unokám társaságában eltöltött idő, akik folyamatos inspirációt és életörömet nyújtanak számomra. A család az az értékes kincs, amely minden művemben megjelenik – akár közvetve, akár közvetlenül –, mert a szeretet, az összetartozás és a generációk közötti kapcsolat központi témái írásaimnak.