A szív repedései

Amikor a csésze három darabra tört, az unoka elsírta magát. Apró keze még remegett, a földön a csésze darabjai szomorúan terültek el, köztük néhány szilánk fehérlett. - Eltörtem - suttogta szipogva. A nagymama nem szólt azonnal. Letérdelt, összeszedte a darabokat, mintha mindegyik külön emlék lenne. - Nézd csak - kezdte -, ami törékeny, az el is törhet egyszer. Ragasztót hozott, időt és türelmet szánt rá. Az unoka serényen segített. A darabok engedelmesen visszataláltak egymáshoz, de a vonalak ott maradtak, vékony emlékként. A csésze újra egyben volt, de a repedések nem tűntek el, csak másképp csillogtak a fényben. - Most már tudja, milyen eltörni - mosolygott a nagymama. - És azt is, hogy valaki törődött vele. Az unoka végigsimított a vonalakon. - Csúnya lett, ugye mami? - Nem - felelte halkan a mami. - Egyedi. Olyan, amit nem lehet újonnan megvenni. - De így már nem tudsz ebből kávét inni! Ez a kedvenc csészéd, nagyi! - sajnálkozott tovább az unoka, de már nem sírt. - Tudod, kicsim, annyi bögre van itt, amiből lehet kávét inni! Ennek a csészének ezentúl más lesz az értéke. Mert vannak dolgok, amiket nem azért ragasztunk meg, hogy olyanok legyenek, mint régen, hanem hogy másképp legyenek értékesek. Ha ránézek, eszembe jut majd ez a szép pillanat, amit veled töltöttem a ragasztás közben. Az unoka csak figyelt és próbálta megérteni, miről is beszél a nagyi. - Ezek a repedések jelképezik a csésze szívét - folytatta a nagymama. - Most kelt életre. És az ember szíve is ilyen. A szívet sem cseréljük le, ha megreped. Megjavítjuk. És együtt élünk a vonalaival. Attól tudjuk, milyen a fájdalom… és a szeretet. Mert ami megragasztva marad, az nem kevesebb lesz, hanem olyan történetet hordoz, amit csak az ért, aki egyszer már eltört, és mégis egyben maradt. De ezeket a szavakat már nem mondta ki, csak remélte, hogy kis unokája szíve sokáig elbírja majd a repedéseket. A csészét visszatette a helyére. Nem a legszebb, nem a legerősebb. De túlélte a törést, és így kapott még egy esélyt. Mint az ő szíve már annyiszor.