Gondolatok a félig tele vagy félig üres pohárról

Elnézést kérek, ha ma egy kissé prózai gondolatokat hozok nektek, ebbe a költőiséggel tele térbe, de a megadott képről a következő dolgok jutottak eszembe. Elgondolkodtam a „félig tele vagy félig üres pohár” kifejezéseken és rájöttem, hogy mindkettő helytálló, klasszikus metafora, mert egyszerre szól a valóságról és a szemléletünkről. Mindkettő állásfoglalás. Logikailag nézve a „félig üres” kifejezés valóban furcsa: az üresség nem mennyiség, hanem hiány. Ami a pohárban van, az a folyadék. Ami nincs benne, az csak viszonyítás kérdése. Mégis, nyelvileg teljesen helyes, mert nem fizikai pontosságra törekszünk, hanem jelentést hordozunk vele. A „félig tele” inkább azt hangsúlyozza, amink van. A „félig üres” azt, ami hiányzik. Ugyanaz a tényállás, két különböző értelmezési keret. Azért működik olyan jól, mert nem a pohárról szól, hanem rólunk. Arról, hogy ösztönösen a lehetőséget vagy a veszteséget vesszük észre először. Amikor az egyik ismerősömmel beszélgettünk erről, ő előadta, hogy érdekes módon van egy harmadik olvasat is: a pohár egyszerűen kétszer akkora, mint kellene. Ez már nem optimista vagy pesszimista, hanem pragmatikus megközelítés. Kicsit kilép a metaforából, és rávilágít arra, hogy sokszor a kérdésfeltevésünk határozza meg a válaszunkat. A beszélgetésünk után elgondolkoztam két dolgon. Az egyik a pragmatikus kifejezés értelmezése. Sokszor használjuk ezt a szót és nem igazán tudjuk az értelmét. Nos, most utána néztem. A pragmatikus szó azt jelenti, hogy valaki gyakorlatiasan, a valós következmények felől közelít, nem elvi, nem érzelmi, hanem működő megoldásokat keres. A pragmatikus ember nem azt kérdezi, hogy „mi lenne az elméletileg szép vagy helyes?”, hanem azt, hogy „mi működik itt és most?” További példákat kerestem. A pragmatikus ember, ha esik az eső, nem vitatkozik azon, miért esik – fog egy esernyőt. A pragmatikus döntés nem tökéletes, de kivitelezhető és eredményt hoz. A pragmatikus gondolkodás elfogadja a korlátokat (idő, pénz, energia), és ezek között keres megoldást. Ekkor rájöttem, hogy ezért illett a „pohár kétszer akkora, mint kellene” gondolatához is: nem optimista vagy pesszimista, hanem kilép az értelmezési vitából, és más szemszögből nézi meg a helyzetet. Ezután rátérek a másik dologra: nem biztos, hogy a pohár kétszer akkora, mint kellene. Attól függ, mit töltünk bele. Éttermekben vagy akár otthon is, ha vendéget itallal kínálunk a nagy, talpas poharaknál a méret nem azt jelenti, hogy annyi italnak kell beleférnie, hanem hogy tere legyen az italnak. Bor és pezsgő esetén különösen fontos a levegővel való találkozás: az aromák csak így tudnak kibontakozni. Ha peremig töltjük, elvész az illat, nehéz forgatni, és az élmény laposabb lesz. Borral a poharat általában nagyjából egyharmadáig-feléig illik tölteni. Ez nem spórolás, hanem technika: így lehet megforgatni, megszagolni, élvezni. A túl sok bor „bezárja” önmagát. Ha pezsgőt töltünk magas, karcsú pohárba, akkor is bőven elég két-harmadáig tölteni. Így marad hely a gyöngyözésnek, nem fut ki, és nem melegszik fel azonnal. És akkor már megemlítem a tömény italokat is. Talpas pohárba főleg nem illik sokat tölteni. Egy kis mennyiség koncentrált élményt ad. A pohár formája az illatok összegyűjtésére szolgál, nem a mennyiségre. Van persze kivétel az illemszabályok alól. Ez lehet például egy baráti összejövetel, amikor laza a hangulat, amikor a gesztus fontosabb, mint a szabály. De klasszikusan a „teletöltött nagy pohár” inkább hozzá nem értést sugall, mint bőséget. A nagy pohár nem pazarlás, hanem színpad. Az ital a főszereplő – és neki tér kell. Ezek után eszembe jutott egy másik kép is, amikor az ital a főszereplő. Filmekben lehet látni, sőt, a valóságban is, hogy a kis féldecis teletöltött poharakat egymás után gurítják le a páciensek a szórakozóhelyen. Ilyenkor természetesen az ital mennyisége a fontos és a kocsmárosnak a mérce. Tudnia kell, mennyi a féldeci, illetve a négy cent. Szerencséje van annak, aki legtöbbször csak vizet iszik. Nem gond az etikett, és akár tele, akár félig töltheti a poharat. A szemlélet azért maradjon fontos ez alkalommal is. Lássuk inkább félig tele azt a poharat, amelyik csak félig van töltve!