Kis lépések és jó cselekedetek

Gábor egy ügyvédi iroda alkalmazottja, afféle mindenes. Régebben úgy hívták az ilyen helyen dolgozó embert, hogy irodista. Három ügyvéd keze alá dolgoznak négyen. Mindent elvégeznek, amire utasítást kapnak, még azt is, amire nem. Aktákat készítenek elő, fogadják az ügyfeleket, figyelmeztetik az ügyvéd urakat és az ügyvédnőt a sürgős határidőkről, kávét főznek, szendvicset készítenek, ebédet rendelnek. Egyszóval sokszínű a munkakörük. Bár Gábor szeret itt dolgozni, nincs idő unatkozni, minden percük be van osztva, mégis valami önállóbb munkára vágyik. A munkatársaival jól kijön, csak sokat panaszkodnak, de hát ilyen idő járja manapság, mindenki mondja a magáét… Munkaidő után és a pihenőnapokon nehéz kikapcsolódnia, akkor is a különféle aktákban szereplő személyek ügye jár az eszében. Olykor adódik idő egy kis ábrándozásra. „Tanulni kéne valamit… egy komoly kapcsolat is jöhetne már…”. Még nincs saját családja, egy lakótelep másfél szobás parányi lakásában tölti a szabadnapjait. Egyre inkább elégedetlen az életével. Közeledik az új esztendő. Gábor minden év végén nagy fogadalmakat tesz a baráti körben eltöltött szilveszter éjszakán. Fogadta már, hogy komolyan elkezd sportolni, mondjuk futni, és lefut egy maratonit az új évben. Arra is tett már fogadalmat, hogy megtanul egy bizonyos szinten kínaiul, hiszen ez egy nagyon érdekes és főként hasznos nyelv mostanság. Az étkezés terén is volt már egy nagy fogadalma. Elhatározta, hogy vegetáriánus lesz és sokkal egészségesebben fog étkezni. Ezeket a fogadalmakat sohasem tudta betartani. Középiskolás korában kosárlabdázott és atlétikával is foglalkozott, de azután vége lett a sportolásnak. El is tunyult alaposan. Már a második hónap után feladta a futást, nem hogy maratonit futott volna, még tíz kilométert sem volt képes lefutni. A kínaival nem boldogult, rájött, hogy nagyon nehéz nyelv és hogy ő ezt soha nem lesz képes megtanulni. Inkább tanulta tovább az angolt. „Angollal mindenhol lehet boldogulni” – nyugtatgatta magát. Azt pedig már az újév legelején megszegte, hogy vegetáriánus lesz. Ő, aki annyira szerette a húsételeket, hogy is gondolhatta, hogy egyik napról a másikra lemond róluk? Rájött, hogy túlzott fogadalmakat tett, nem gondolta jól át azokat és mindig csalódás érte. Azt gondolta, hogy nem elég kitartó, az önbecsülése csorbát szenvedett és ettől rosszul érezte magát. Egyre rosszabbul… Az előző szilveszter éjjel az egyik barátja megkérdezte tőle: – Nos, Gabi, ezúttal milyen fogadalommal készülsz a 2024-es évre? – Nem készülök semmivel. Úgysem tudom betartani… legfeljebb valami nagyon egyszerű, apró dolgot kellene megfogadnom. – Én eljárok egy vívó tanfolyamra és többet fogok olvasni – felel erre a barátja. – Rendben, sok sikert hozzá – szól Gábor, de már máshol jár gondolatban. Elgondolkodik ezeken a kis dolgokon. Azt fogadja majd meg éjfélkor, hogy minden nap tesz valami kis dolgot az életében, olyat, amellyel másoknak és magának is segíthet. Ezt azért is jónak tartja, mert így konkrétan nem kell megneveznie fogadalmát, csak észben tartania minden nap, és ami aznap adódik jótéteményként, azt meg is teszi. Minden nap egy apró dolgot csupán. Változtat, de csak kis lépésekben. Elérkezik az éjfél, Gábor az ablak előtt áll, néz fel az égre és a pezsgőspalackok, valamint a petárdák durrogatása közben megfogalmazza újévi fogadalmát. Az első BÚÉK elhangzásával egy időben fogadalma nagy sóhajként repül fel az égre, beleveszve a tűzijáték sokszínű forgatagába. Már az új év közepén járunk, és Gábor körül megváltozik a világ. A kis lépések és jó cselekedetek fogadalma új életet hoz el számára. Minden nap gyalog jár a munkahelyére, kicsit korábban kell felkelnie, de ez csak az első napon nehéz. Az úton néha felszedi a szemetet és beleteszi a nem messze lévő kukába. Ezekhez az alkalmakhoz mindig visz magával kesztyűt. A munkatársait mindig mosollyal köszönti, meghallgatja továbbra is panaszkodásukat, de amennyiben van erre idő, mindig elmondja a saját véleményét ezzel kapcsolatban. Vagyis, hogy inkább a jó dolgokra összpontosítsanak. Apró figyelmességekkel lepi meg őket, például fagyit visz ez egyiknek, sütit a másiknak, virágot a harmadiknak. A helyiséget is színesítik, plakátokkal, virágokkal és olykor halk zene szól a háttérben… Hangulatosabbá válik az iroda, szinte jól esik a szemnek körbe nézni. Egyre több időt tölt munkatársaival, akik nagyon megkedvelik a társaságát. Egyre többet nevetnek a munkahelyen, de ez nem akadályozza őket a munkában, sőt, inkább segíti. A három ügyvéd el sem tudja képzelni, mi változott így meg a személyzettel kapcsolatban. Azonban rájuk is jó hatással van ez az általános jókedvű légkör. Gábor a szomszédjait is kezdi megismerni. Már mindenki köszön neki, nem szótlanul mennek el egymás mellett, hanem néha még beszélgetnek is egy keveset. Azután egyre többet… Nem is tudta, hogy a negyedik emeleten is lakik egy hölgy, mert szinte sosem lehet látni. Persze, hogy nem, hiszen nem tud le sem jönni a lépcsőn, annyira beteg. Gábor felajánlja, hogy bevásárol neki, ha nem is mindennap, de kétszer egy héten. Jól elbeszélgetnek, amikor felviszi neki az árut. – Tudja, kedveském, a segítség nagyon jól jön. Bevásárolni még segítenek is, csak az egyedüllét nem olyan jó barát… Magával olyan jól el lehet beszélgetni. Olyan kedves és megértő! – mondja egy alkalommal a hölgy a fiatalembernek. Gábor rendszeres véradó lesz. Ezáltal és a sok sétálástól egyre egészségesebbé, vidámabbá válik. Rendszeresen adományoz a boltokban és az online felületeken is a rászorulóknak. Mindettől nagyon kellemes érzés keríti hatalmába. Észreveszi, hogy amint belül a lelkében egyre nagyobb a rend, ha még harmóniáról nem is beszélhetünk, úgy lesz a környezete is egyre kellemesebb. Az emberek szívesen látják, örömmel beszélgetnek vele, a munkahelyen dicsérik munkáját, amelyet egy kis pénzjutalom is követ. Egyik májusi meleg napon meghívót kap ballagásra a volt iskolájába. Találkozik egykori történelem tanárával, aki annak idején a továbbtanulás felé ösztönözte volna, de nem hallgatott rá. Jól elbeszélgetnek az egykori tanárral és a beszélgetés után Gábor a gondolataiba mélyedve baktat hazafelé. A tanár szavai járnak az eszében. „Talán még nem késő…” – mondogatja magának. Felveszi a kapcsolatot a volt tanárával, akinek a segítségével pótfelvételi eljárás keretében felvételt nyer történelem szakos tanári képzésre levelező tagozaton. Szeptembertől teljesen új életvitel kezdődik el Gábor számára. Dolgozik, tanul, de fogadalmáról sem feledkezik meg egyetlen nap sem. A világ egyre érthetőbbé válik számára, a sok új dolog feltölti energiával. Elkezdi szeretni önmagát és mások is egyre inkább szerethetőnek találják. A konzultációkon megismerkedik egy fiatal hölggyel, akivel a közös jövőt is el tudja képzelni… Az idő még inkább felgyorsul és már el is érkezünk az idei esztendő utolsó napjához. – Nos, Gabi, ezúttal milyen fogadalommal készülsz a 2025-ös évre? – kérdezi tőle ugyanaz a barát, mint tavaly. – Ugyanazt fogadom meg, amit egy évvel ezelőtt – feleli mosolyogva Gábor, miközben boldogan szorítja meg menyasszonya kezét, akinek ösztönzésére már egy hete lefutotta élete első maratoniját. Az egészséges életmód is előtérbe került, és ki tudja, egyszer talán még vegetáriánus is lesz. Mint ahogyan a kínai nyelvvel is elkezdett komolyabban foglalkozni, no, jó, még csak a Duolingón, de már legalább minden nap foglalkozik vele. Ahogyan Gábor, úgy a kedves olvasó is bizonyára észreveszi, hogy történetünk rávilágít a kis lépések és jó cselekedetek hasznosságára és fontosságára. Amiként Gábor apró tettei megsokszorozódnak, annak arányában szokatlan dolgok történnek vele és körülötte. Még korábbi fogadalmai is megvalósulnak… a titkosak is… a reménytelennek tűnők is. Talán nem mindenki számára, de Gábornak legalább is igaznak bizonyul az a mondás, mely szerint kis lépésekkel tovább lehet jutni, sőt, még elvezethetnek a legnagyobb döntésekig is. A legnagyobb fogadalom az, ha jelen vagyunk a jelenben és derűs szívvel tesszük a tőlünk telhetőt, ha apró, de tudatos cselekedetekkel próbáljuk élhetővé és jobbá tenni a magunk és mások életét.