Titkos üzenet

Gréta, a harmincas évei elején járó, csinos hölgy egy elegáns kávézóban dolgozik, ahol Valentin-napon mindig különösen nagy a forgalom. Egy idő óta mindig robotol a szerelem ünnepén. Bár minden vendég örömmel ünnepel, Gréta egyedül érzi magát, hiszen évekkel ezelőtt elveszítette a hitét a szerelemben. Nagy csalódás volt és a szíve bezárult örökre. Legalább is ő így gondolta. A múlt év közepén felfigyelt egy fiatal, jóképű férfira, aki mindig ugyan annál az asztalnál ült, az ablak mellett. Amint belépett, egyből elindult az asztal felé, és rendelt egy csésze teát és egy szelet csokoládétortát. Ha az asztal foglalt volt, türelmesen megvárta, amíg a vendégek elmennek onnan és akkor elégedetten elfoglalta helyét. Laptopját szertartásosan elővette és órákig ült ott, néha sebesen jártak az ujjai, néha kinézett az ablakon és tekintete elrévedezett. Néha elővett egy piros kockás kis füzetet és lázasan jegyzetelt. Szinte sohasem nézett fel, senkivel nem beszélgetett. Gréta képzeletét megragadta ez a férfi és álmodozni kezdett. Ezen a Valentin-napon azonban másként történnek a dolgok. A férfi, akit Gréta titokban hónapok óta figyel, végre felnéz és megszólítja őt. - Szerinted is túl édes a csokoládétorta?” - kérdezi mosolyogva. - A kávézóban minden sütemény túl édes - feleli a nő, majd feltűnés nélkül megy is tovább. De előbb mélyen belenéz a férfi tekintetébe és nagyon tetszik neki az, amit ott lát. Csak ennyi történik, de „ez az ennyi” megtöri a jeget közöttük. A férfi többször is feltekint a munkájából és Grétát örömmel tölti el, hogy őt nézi. Miután a bulinak vége lesz, a nagy zűrzavarban már nem látja a férfit, de amikor az asztalokat szedi le, a kis váza alá rejtve, talál egy kockás lapra írt üzenetet. A papíron egy rövid történet szerepel egy magányos lányról, aki kávézóban szolgál fel és titkon figyel egy álmodozó írót. Mintha egy novella lenne, ami róla szólna. A végén ott áll egy kérdés: „Ez a történet még nincs befejezve… Segítenél megírni a végét?” Másnap az író megjelenik a szokásos időben. Odamegy a pulthoz, ahol Gréta már serényen pakol. - Szép napot! - köszön oda a hölgynek, aki kedvesen mosolyogva mondja neki, hogy szabad az asztala és hogy mindjárt viszi a szokásos rendelést. - Szeretnék bemutatkozni, ha megengedi - kezdi félénken a férfi, Gréta mosolyát azonban biztatásnak veszi. - Horváth Ernő vagyok, évek óta keresem az ihletet kávézókban, éttermekben a regényemhez. Így kerültem ide és itt ragadtam. Mikor végez ma? - Amikor szeretné - hangzik a válasz, hiszen ma nem is kellene dolgoznia, csak mi mást is csinálhatna egy harmincas szingli, minthogy a munkába menekül. - Ha ez így van, akkor máris várom az asztalunknál - mondja vidáman a férfi. Zárásig beszélgetnek. Kiderül, hogy a történetek, amit Ernő ír, valóban mind hétköznapi emberekről szólnak, akiket megfigyel, és Gréta az egyik legfontosabb inspirációja. Bár Gréta eleinte zavarban van, de később feloldódik, és észre sem veszi, hogy eltelik a nap. Hogy mennyi mondanivaló szorult belé! Ernő megkéri Grétát, hogy segítsen neki egy készülő regényében a kávézós lány figuráját megformálni. Ahogy együtt dolgoznak, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. De Ernő egyszer csak távolságtartóvá válik, el is tűnik pár napra és Gréta női megérzései azt súgják, hogy ő bizony csak egy múló inspiráció volt a férfi számára. Éppen, amikor már kezdene beleszeretni. Már nem emlékezteti a múltbeli kapcsolatokra, és lehet, hogy egy újrakezdés lehetőségét is látja benne. Amikor Ernő újból megjelenik a kávézóban, és szintén zárkózottan viselkedik, Gréta rászánja magát, hogy szembesítse a férfit a saját érzéseivel. Ernő bevallja, hogy attól fél, túlságosan beleszeret Grétába, és nem akarja összekeverni a munkát és az érzelmeket. - Nos, akkor hogyan tovább? - teszi fel Gréta halkan a kérdést. - Nézd, őszintén mondom, még időre van szükségem - feleli bizonytalanul Ernő. - Mennyi időre? - Hm… nem tudom. - Ez nem túl biztató, bár idő, az van bőven - ejti ki Gréta vontatottan a szavakat és elindul a pult felé. Ernő összeszedi a holmiját és távozik a kávézóból. Egy néma intéssel köszön el Grétától. Elérkezik a következő Valentin-nap. Gréta már el is felejtette az Ernővel történt eseményeket. Lázasan készülődnek a kávézóban az újonnan felfedezett fiatal író könyvbemutatójára. Grétának még nem volt ideje arra sem, hogy belenézzen a könyvbe. Szíve nagyot dobban, amikor Ernő régi asztalán meglát egy laptopot és egy piros kockás füzetet. Szíve őrült zakatolásba kezd, amikor az íróban, aki írói álnév mögé rejtőzve írta meg regényét, felismeri Ernőt. A férfi lenyűgözi és érdeklődve hallgatja a könyv bemutatóját. - Az első regényemet Grétának ajánlom, aki szintén itt tartózkodik köztünk, és akinek nagy érdeme van könyvem sikerében. Mint ahogyan abban is, hogy megtapasztaltam, milyen csodálatos érzés újra hinni a szerelem boldogságában - szavai elhalkulnak, majd elindul Gréta felé… - És hogy itt a legédesebb a csokoládétorta - súgja oda Grétának az író és egy szál gyönyörű vörös rózsát nyújt át neki, amit egy szenvedélyes csók követ.