Barangolás Moszkva környékén

A Moszkvától 70 km-re található a kisváros, Szergijev Poszad (Szergijev Erőd), korábbi nevén Zagorszk, ami a Moszkvai terület egyik járási központja és a híres Aranygyűrű (Zolotóje Kolcó) turisztikai útvonal egyik állomása, 1993-tól a világörökség része. A Trojice-Szergijeva Lavra (a Szentháromság-Szergij-kolostor) az orosz ortodox egyház egyik központja és hívőinek zarándokhelye, Oroszország egyik leghíresebb kolostora, mely az ország történelmében is fontos szerepet játszott. A lavra szó görög eredetű, kolostort jelent. A kolostort az 1340-es években egy Szergij nevű szerzetes és testvére alapította a település melletti erdőben. A történelem folyamán többször elpusztult, majd újjáépítették, és a kolostor a moszkvai földek egyházi és szellemi központja lett. Falai között ikonfestők, ötvösök és más kézműves mesterek dolgoztak, évkönyveket írtak és szent könyveket másoltak. Itt működött az orosz ikonfestészet két kimagasló alakja, Andrej Rubljov és Danyiil Csornij is. A Szentháromságot képező Szergij kolostor, a Vvegyenszkij templom és a Pjatnyickij templom csodálatos oszlopai, valamint ikonjai, Rettegett Iván koporsója, a hatalmas téren lévő galambok, a szépen rendben tartott parkok, virágok lenyűgöztek bennünket. Merítettünk a minden betegséget legyőző forrás vizéből. Délben a Ruszkij Dvorik (Orosz Udvar) nevű tradicionális étteremben ebédeltünk. Természetesen az ebéd is hagyományos volt, kitűnő fogásokkal: zakuszka (előétel: nyers uborka, paradicsom, fűszerek), borscs leves (híres orosz céklaleves), kemencében, kerámiában sült és tálalt marhahús krumplival, lepénnyel letakarva, desszertként mézes palacsinta. A nemzetiségi ruhába öltözött felszolgálólányok emléktárgyakat is kínáltak megvételre. A délután nagy részét a VDNH (Visztavka Dosztyizsenyij Narodnovo Hozjájsztvo), mai nevén VVC (Összorosz Kiállítási Központ) területén töltöttük el, ami Népgazdasági Eredmények Kiállítására, eredetileg a Szovjetunió gazdasági, műszaki és tudományos életének bemutatására létrehozott terület. Megcsodáltuk a régi szovjet köztársaságok kiállítási központjainak pompás épületeit. Sokat sétáltunk a gyönyörű parkban. Ezen a területen található a híres, 25 méter magas szobor, az 1937-es párizsi világkiállításra készült, a szovjet filmek korabeli emblémája, a Munkás és kolhozparasztnő szobra. Szintén itt látható a 100 méter magas Szputnyik emlékmű, amely kilőtt rakétát ábrázol, valamint meg lehet tekinteni az Űrhajózási Múzeumot. A 220 hektár kiterjedésű parkba a belépés ingyenes, jelenleg a moszkvaiak kedvelt szabadidőközpontja. A parkban több szökőkút közelében is lehet hűsölni. Az egyik legszebb szökőkút a bejáratnál található, a 15 nőalak, a 15 volt köztársaságot jelképezi, kezükben tartva az adott köztársaságra jellemző termékeket. Vidám fotókat készítettünk az ismert történelmi személyiségek szobrainál. Sok fotó született Leninnel a háttérben. Az óriási területet mi gyalog jártuk be, de voltak, akik rollerrel, gördeszkával, furcsa biciklikkel és egyéb járművekkel közlekedtek. Moszkvától kb. 80 km-re található Kolomenszkoje, ami korábban önálló település volt, határában állt az orosz cárok egykori nyári rezidencája. Napjainkban egy 400 hektáros építészettörténeti múzeum és nemzeti park Moszkva egyik déli negyedében. A parkban először Rettegett Iván kis templomát láttuk meg. A cár sokszor tartózkodott itt. Nem szerette a fővárost, ahol a bojárok ellenségei voltak, félt tőlük. Innen nem messze áll Nagy Péter hétvégi faháza. A nyári lak nagyon egyszerű, kis ablakai, alacsony mennyezete van, valószínűleg a kemény tél miatt lett így kialakítva. A kis lakban található a cár portréja és emléktárgyai, dolgozószobája. A ház mellett áll Nagy Péter szobra. Szeretik és tisztelik őt az oroszok. Ő tette fővárossá Szentpétervárt, és nyitott Európa felé. Megszervezte az orosz flottát, ő maga is beállt a hajóépítő ácsok közé. Nagy termetű, 2 méternél magasabb, vékony testalkatú, hihetetlenül kis lábú (38-as) volt ez a híres történelmi személyiség. 51 évesen halt meg, amikor beugrott a Névába, hogy megmentse egyik emberét. Mondák keringenek tetteiről. Láttuk a Moszkva folyó felőli bejáratot, ahonnan a küldöttek érkeztek. Az uralkodó fentről, a Díszkapuról figyelte az érkezésüket. A kapu körül található több épület, egy harangtorony és a Voznyeszényije (Mennybemenetel) templom, az orosz egyházi építészet kiemelkedő alkotása, ami 1994-ben került fel az UNESCO világörökség listájára. Az egész hely megkapóan egyszerű és mégis lenyűgöző, amely hűen tükrözi Nagy Péter cár egyszerűségében is nagyszerű életét, tetteit és jellemét. A következő állomás Cáricinó (cárnői birtok) volt, Nagy Katalin, minden oroszok cárnőjének a kastélya és parkja, ami nem csak szemet gyönyörködtető, de a története is nagyon érdekes. A cárnő adta neki ezt a nevet, miután 1775-ben megvásárolta a területet. A célja az volt, hogy egy olyan épületegyüttest építsen itt, ami vetekedik a Kolomenszkoje Park szépségével. A kivitelezéssel Bazsenov építészt bízta meg, a munkájával azonban nem volt megelégedve és a tíz év alatt felépült épületet leromboltatta. Ahogyan a mindent tudó idegenvezetőnk elmesélte, Bazsenov szimpatizált Katalin cárnő fiával, a későbbi I. Pál cárral, mindketten a szabadkőművesek csoportjának tagjai voltak, és az építész Pál számára is akkora lakhelyet épített, mint a cárnőnek. A cárnőnek feszültségekkel tele kapcsolata volt a fiával, akitől féltette a saját hatalmát. Pál ekkor már harminc éves volt, és sokan úgy gondolták, jobban állna a kezében a jogar, mint a csapongó magánéletet élő anyjáéban. Az építkezést Kazakov folytatta, aki Katalin cárnő számára is elfogadható palotát akart megalkotni, természetesen figyelembe véve Bazsenov terveit is. A munka lassan haladt, már nem lett olyan fontos a cárnő számára sem, így a palotát soha nem fejezték be. Katalin cárnő 1796-ban szélütést kapott és meghalt. Fia, Pál nem folytatta a munkálatokat. I. Sándor cár nyitotta meg a parkot a nagyközönség számára, ami hamar kedvelt piknikező hely lett. Az újjáépítési munkák 1980-ban indultak meg és 2007-ben került sor az átadásra. A palota nagytermében, ahol Katalinnak és Patyomkinnak, a cárnő legnagyobb szerelmének portréja látható, korabeli ruhákban lehet fotókat készíteni. Józsitól érdekes történeteket hallottunk a cárnő magánéletéről. Még az is kérdésessé vált, hogy vajon ki Pál apja, a cárnőnek ugyanis sok szeretője akadt. De külsőleg nagyon hasonlított az apjára, III. Péterre, akit a cárnő nem szeretett, így a tőle való gyereket sem szerette. Valószínűleg ki akarta zárni a trónöröklésből, a koronát legidősebb unokájának, a későbbi I. Sándornak szánta. Bárhogyan is volt, az biztos, hogy Katalin cárnő uralkodása alatt erősödött meg Oroszország európai helyzete, és a cárnő jelentősen támogatta az orosz művészetet és tudományt. A park gondozott lejtőin és lankáin, a gyönyörű virágok, tavak, szökőkutak között sétálva megelevenedett előttünk az orosz történelemnek egy igen izgalmas és fontos korszaka. Nagyon tetszettek nekünk a szökőkutak, amelyek sugarai főként Csajkovszkij és Brahms zenéjére szöktek a magasba, majd vissza. Sokáig gyönyörködtünk a szökőkutak táncában, a padon ülve sütkéreztünk a nap simogatóan meleg, de nem égető sugaraiban. Kellemesen meleg volt az idő, az itthoni kánikulát megúsztuk szerencsésen. Álmunk tehát valósággá vált, kaptunk egy igazi kis szeletet abból a kultúrából, amely végig kísérte a tanulmányainkat és részben későbbi munkánkat is. A rendszerváltás után ugyan megcsappant az érdeklődés az orosz nyelv és kultúra iránt, de azt, amit megtanultunk, nem vehetik el tőlünk, beépült a személyiségünkbe, a tudásunkba és gazdagít, többé tesz minket.