Feljegyzések egy utazásról 2. rész

Alassióban szállunk meg. Mire elfoglaljuk a szobáinkat már olyan fáradtak vagyunk és olyan jól esik a fürdés és a kényelmes ágyon való kinyújtózás, hogy alig hallok pár dallamot az egyik olasz adó zenés műsorából, máris rám talál az álom. Reggel egész korán felébredek és kimegyek az erkélyre. Látom a napfelkeltét. Gyönyörű, ahogyan a nap megszületik a tengerből és halad feljebb, egyre magasabbra az égen. A tenger ugyan csak egy kicsit látszik ide, de a madarak csicsergése, a pálmafák, egy-két sirály, a virágzó leánderek jelzik a jelenlétét. Az este nagyon későn értünk már ide és ahogy haladtunk a part mentén, már minden ki volt világítva és olyan volt a tengerpart, mint a filmekben. Csak most valóságossá vált minden és mégis hihetetlennek éreztem, hogy látom mindezt. A sok apró kis fény mintha emberi lelkeket jelzett volna. Már szállítják a friss péksüteményt a boltokba, egy-két bátor futó, a sport és a tenger szerelmesei már edzenek a parton. Hallgatom az olaszok gyors, temperamentumos beszédét, régi olasz filmekből erkély-jelenetek jutnak eszembe a híres Lollobrigidával, Sophia Lorent-nel. Igen, az olaszok gyorsan beszélnek és dallamosan, ami az egész életüket jellemzi. Határtalan szenvedéllyel mondanak ki minden szót. Ventimiglia az utolsó olasz város, innen a IX. Lajos hídon átérünk Franciaországba. Jönnek a híres, tengerparti városok: Menton, Monaco, Nice, Antibes, Cannes, Saint-Tropez. Már egészen otthon érzem magam, a szemem szinte issza a francia feliratokat, a fülem a francia zenét a rádióban és amikor megállunk, olyan jól esik hallani a már nem idegen francia szót. Figyelem a beszédet és rájövök, hogy valóban dallamosabban beszélik délen a franciát, szinte énekelve. Az olasz nyelv nagy hatással van az olasz határ közelében. Több városnak két neve is van. Például Nice vagy Nizza, a híres virágváros, a parfümgyártás fellegvára. Hogy a parfümjei milyenek, nem tapasztaltam, de a virágai gyönyörűek. Kanyargós szerpentinjein bármerre néz az ember, mindenfelé szebbnél szebb virágokat lehet látni. A kilátás a tengerre pedig egyszerűen varázslatos mindenhonnan. Van egy nemes szokás Franciaországban, mégpedig, hogy minden évben valamelyik városnak odaítélik a legvirágosabb nevet. Ennek a díjnak az elnyerésére figyelnek a város vezetői, de az egyszerű polgárok is vigyáznak a tiszta és szép környezetre. Több hetet is el tudnék itt tölteni, kevés ez a röpke kis idő, ami alatt áthaladunk ezen a gyönyörű vidéken, mégis kapok egy valóságos élményt, egy kis napfényt a szívembe, hogy esetleg, ha lehetőségem lenne rá, visszatérjek ide. Marseille naplementekor megcsodált fényei fognak emlékeztetni arra, hogy mennyi pompás hely van a világon. Bár Marseille-be nem igazán vágyom, mert ha igaz, hogy Franciaország Chicago-ja ez a város, akkor elég lesz nekem, ha a tévében láthatom majd a különböző krimikben. Amikor megállunk a kötelező kis időre, veszek egy furcsa képeslapot, amely nem a tájat ábrázolja, hanem egy vers van rajta. A szövege szíven üt, arról szól, hogy valaki távoli, messzi partok felé tart, eltávolodva a szerelmétől. De az otthoni kedves nem ejt könnyeket, hiszen tudja, hogy a másiknak ez a sorsa. A szeretett lény olyan mélyen él benne, szinte már a részévé vált. A vers szavain és az érzelmek hullámhosszán át kapcsolatot teremtek a távoli kedvesemmel, és amint felszállunk a buszba, újabb kellemes álmodozás vár rám. Ahogy haladunk Spanyolország felé, egyre inkább természetesen a spanyol és a katalán nyelv kezdi éreztetni a hatását. Perpignan-ban és környékén már a katalán nyelvet beszélik. Katalónia Spanyolország leggazdagabb és legfontosabb tartománya, a spanyol gazdasági élet központja. Közigazgatási szempontból Katalóniát a négy nagyváros, Barcelona, Tarragona, Lleida és Girona, mint központ köré szerveződött négy provincia, azaz tartomány alkotja. Utóbbiak megyékre oszlanak, ezek száma összesen 38. Az idegenvezetőnk szeretne minél több információt átadni már utazás közben is számunkra. Kedves, szimpatikus férfi, aki igazán jól végzi a dolgát. Szinte tódulnak az információk. A katalán nyelvet az úgynevezett katalán országokban beszélik, azaz Katalónián kívül a Baleári-szigeteken, Andorrában, Szardínia szigetén Alghero városában, Franciaországban a már említett Perpignan-ban, továbbá Valencia tartományban, valamint Aragónia és Murcia egyes vidékein. Mintegy hétmillió ember tartja anyanyelvének. Itt is nézem a feliratokat. Több nyelven is ki van írva minden. A katalán írás nagyon hasonlít a spanyolra, hiszen a katalán is az újlatin nyelvek családjába tartozik. Már nem figyelek az idegenvezetőre, elbeszélésmódja eléggé monotonná válik számomra, közli a rengeteg történelmi adatot, évszámokat. Tudom nem szép tőlem, hogy nem figyelek teljes odaadással rá, szégyellem is magam emiatt, de én inkább most elidőzöm egy kicsit a nyelvek világában, gondolatban összevetem az újlatin nyelveket. Jól szórakozom. Június 29-én este 9-kor érkezünk meg a Costa Dorada-n, az Aranyparton található Salou-ba. A szállodát is Salou-nak hívják. A szobánk az ötödik emeleten van, tágas, kényelmes, légkondival és tévével, az ablakok a tengerre nyílnak. A hatalmas erkélyről messze el lehet látni és még a szálloda udvarán tartott zenés műsorokon is részt lehet venni onnan. Vacsora után irány a tenger! Elég kicsi a strand rész, sziklák fogják közre, finom homokos a part. A tenger vize langyos még este tíz óra után is. Már nincs senki a parton, a tenger is nyugodt és békés, mintha így akarna kellemes éjszakát kívánni a partján pihenőknek. A szálloda udvarán flamenco táncbemutató van. Már nincs erőnk ott maradni, de az erkélyről végig nézzük és még lefekvés után is sokáig halljuk a zenét és a különféle, az emberek éjszakai szórakozására jellemző hangokat. Rettentő fáradtságot érzek. De ez a fáradtság egészen más, mint az otthoni. Itt az élményektől fáradt az ember. Jóleső, kellemes, álomba ringató fáradtság, ami el is röpít oda, ahová csak az álomnak van hatalma eljuttatni bennünket. Eszembe jutnak az otthoniak és kedves arcok jelennek meg előttem, akik egyébként állandóan velem vannak a gondolataimban, de már nincs idő, pedig olyan szeretettel gondolnék még rájuk, de hirtelen megszakad minden. Nem alszom túl sokat, mégis teljesen pihenten ébredek. Nagyon mélyen és nagyon jól aludtam. Otthon éjjelente többször is felébredek, aztán nehezen alszom vissza. Milyen jót tesz környezetváltozás az embernek! Itt egyszer sem ébredtem fel és reggel úgy örülök, amikor észlelem, hogy hol vagyok. Tehát ez a valóság! Már előre boldog vagyok attól, amit ez a nap hoz számomra. Délelőtt már a tengerben fürdünk. Sós és tiszta a vize, messze be tudnak menni az úszni nem tudók is, mert sekély, nem mélyül hirtelen. A tengert látni mindig nagy élmény nekem. Itt a partszakasz mindkét oldalát sziklák övezik, de azért mélyen be lehet látni a végtelenségbe, ahol az ég összeér a tengerrel. A messzeségben lehet még látni hegyeket, egy-két bátor vitorlást, ejtőernyősöket, néha helikoptert. Salou egyébként tipikus üdülőváros. Állandó lakosainak száma mintegy 5000 fő, de ilyenkor nyáron elözönlik a mindenféle nemzetiségű turisták, utcái tele vannak idegen buszokkal, a világ minden tájáról érkeznek ide. Meglepődve állapítom meg, hogy sok itt az orosz turista, egyesek azt hiszik, hogy mi is oroszok vagyunk, bizonyára a nekik teljesen érthetetlen beszédünk miatt. Ma vacsora helyett ebédelünk, mert délután vár ránk a kirándulás Barcelonába. Erről a kirándulásról majd más alkalomból írok. Az ebéd késik egy kicsit, de ez már nem is lep meg bennünket, mert azt mondják a spanyolokról, hogy nem tartják be az időpontokat. Ezt már eddig is tapasztaltuk.