Három ország határán 2. rész

Utazásunk 3. napján is sok szép élmény ért bennünket. A Karavankák (németül Karawanken, szlovénül Karavanke) hegyvonulata között haladva megcsodálhattuk a gyönyörű tájat. Két 8 km. hosszúságú alagút közül az egyiken keltünk át Ausztriába a hegy alatt. Az egyirányú úton haladva szinte észrevétlenül gurultunk be Ausztriába, a sofőrünk minden közlekedési nehézséget bravúrosan megoldott. Az idegenvezetőnk jelezte tréfásan, hogy a busz eleje már Ausztriában van, a hátsó része még Szlovéniában. Délelőtt kilenc órára megérkeztünk a festői Villach városba, ahol megtekintettük a nevezetességeket: a Park szálló csodálatos, a városháza egyszerű épületét, amelyet azonban az előtte lévő szökőkút széppé varázsolt. Szent Jakab a város védőszentje, megnéztük a neki szentelt gótikus stílusú, belül inkább barokk stílusra jellemző templomot és sétáltunk a Dráva folyó mentén. Villach városának története a római időkre nyúlik vissza, de többször tönkrement a történelem folyamán, sok földrengés pusztította, leégett, 85 %-ban megsemmisült a második világháborúban. Mai arculata 1956 körül alakult ki. Villach leghangulatosabb része a széles, a Dráva felé lejtő sétáló utca, a mindig nyüzsgő Hauptplatz (Fő tér). Villach Karintia tartomány második legnagyobb városa, zászlója a legrégibb az összes tartomány közül. A városnézés után a Karavankák alagútján át visszatértünk Szlovéniába, Jesenicénél jöttünk ki az alagútból, ami után egy két órás túra következett a leírhatatlan szépségekkel teli Vintgar Szurdokban. A szurdokot Szlovénia legnépszerűbb természetes jellegzetességei között tartják számon. 1600 méter hosszan folyik rajta keresztül a Radovna folyó. 1891-ben egy történész és egy fényképész fedezte fel a szurdokot, akiknek egy kis emlékművet állítottak. 1893-tól már épültek az utak, egyirányú lépcsők, pallók. A Radovna folyó 16 méter magas, a Šum-vízeséssel hagyja el a szurdokot. Ez Szlovénia legmagasabb folyami zuhataga. A túra végén egy hangulatos kis menedékházban lehetett vásárolni ajándékokat. A túra minden pillanatát szerettük volna megörökíteni, számtalan gyönyörű fotó született. A délután nagy részét a Bledi-tó környékén töltöttük. A Bledi-tó Szlovénia második legnagyobb tava a Júliai-Alpokban. A tó Bled községben található az ország északnyugati részében, a Triglavi Nemzeti Parkon belül, 2,1 km hosszú és 1,4 km széles. A Bledi tavon található parányi sziget Szlovénia szimbólumává vált. A szigetre hajók segítségével lehet eljutni. A Szűzanya templomot Szent-Máriának építették. Amikor a Bledi-tó környékén sétálunk, gyakran hallunk harangszót. A hangok a szigetről jönnek, a harangtoronyból. A harangról több legenda és szóbeszéd is ismert. Egyik verzióban, ha a harang kong, kívánni kell valamit, míg más források szerint, ha a harang háromszor kong, a kívánság teljesül. Egy biztos, ha halljuk a harangot, kívánni kell valamit. A Potičnica vendéglátóhely hagyományos poticat, vagyis kalácsot kínál a szigetre látogató éhes turistáknak. Mint nálunk a bejgli, a potica is különböző ízben kapható. A Bledi-tóra egy elbűvölő vár vigyáz a város felett, ez a Bledi vár. Sajnos mi a szigetre és a várba idő hiányában nem tudtunk ellátogatni, megkóstoltuk viszont a híres krema rezinát (bledi krémest). Kóstoltunk még különféle fagylaltkülönlegességeket is egy kis cukrászda teraszán, ahonnan megcsodáltuk a festői panorámát. Kedvencünk lett a tóba benyúló rövid kis móló, ahonnan az egész tavat be lehet látni. A mólón felállított hatalmas piros szív körül csodálatos fotókat készítettünk. Visszatérve a szállodánkba, vacsora után még körül lehetett sétálni a szállodát, és a campinget. Sokat beszélgettünk, viccelődtünk és nem tudtunk betelni a magasba nyúló hegyek látványával. Utolsó napunkat a Škofja Loka nevű város megtekintésével kezdtük. Ez a város, amit műemlékvárosként is említenek a Škofja Loka járás gazdasági, kulturális, oktatási és adminisztratív központja Felső-Krajna – Gorenjska régióban. Lakossága megközelítőleg 12 000 fő. Ezer évvel ezelőtt született meg a Poljanska Sora és a Selska Sora folyók torkolatánál ez a város. Az egyik legrégibb és legszebb állapotban megőrzött települése Szlovéniának, elbűvölő középkori kisváros. Csupán két kis tere van. Házainak színes homlokzatai miatt tarkabarka Loka néven is becézik. A Ljubljanától 20 km-re fekvő kisváros bájos történelmi tereivel, kacskaringós utcácskáival, a város fölé magasodó várával, a kis folyókon átívelő hídjaival és a környező hegyekkel valóban lenyűgöző. A város védelme érdekében a 15. században falat vontak köré. A város egyik kiemelkedő látványossága a Selška Sora folyón átívelő Kapucinus híd, mely 600 évével Közép-Európa legrégibb kőhídja. A félkör alakú faragott kövekből készült hidat Leopold püspök építtette a 14. század közepén és a sors iróniája, hogy amikor átlovagolt a korlát nélküli hídon, a megriadt lovával együtt leesett és a vízbe fulladt. A 19. századi átépítés során a híd vaskorlátot kapott, így ma már veszélytelen az átkelés. A híd közepén Nepomuki Szent János kissé melankolikus szobra áll. Szent János a vizek, hidak védőszentje. A Mestni nevű négyzetes tér a történelmi óváros hangulatos, hosszúkás főtere, amelyet 16. és 17. századi polgári házak és paloták szegélyeznek. A tér közepén a Szűz Mária szobor áll. A hangulatos kis téren kávéházi asztaloknál a helyiek élénk beszélgetés közben élik közösségi életüket. Sokunknak nagyon tetszett a város nem szokványos címere, amelyen egy fekete férfi található koronával a fején. A legenda szerint a bajor Ábrahámra utazás közben rátámadt egy medve. A herceg nagyon megijedt, de fekete bőrű szolgája lenyilazta az állatot. Ezután a herceg elrendelte, hogy örökítsék meg a szolgája arcát a város címerében. Ez így maradt a mai napig. Még egy városnézés vár ránk Szlovéniában: Ljubljana, a főváros. A rövid idő miatt csupán ízelítőt kaptunk a városból, ami elegendő az elhatározáshoz, hogy ide el kell még egyszer jönni. Szlovénia fővárosának képét három dolog határozza meg, a belvárost kettészelő, bájos kis hidakkal szabdalt Ljubljanica folyó, az óvárost alkotó hangulatos sétálóutcák és a fölöttük magasló középkori vár. Mindezeken felül rendkívül sok zöldterület díszíti a várost, nem véletlenül lett Európa Zöld Fővárosa 2016-ban. A Hármas híd belvárosi oldalán fekvő Prešeren tér névadója a szlovén himnusz szerzője France Prešeren, a híres 19. századi költő, akinek szobra a helyiek és a turisták közkedvelt találkozópontja. Szintén közkedvelt a Sárkányos híd. Egy városi legenda szerint a híd sarkában álló sárkányok megcsóválják a farkukat, ha egy szűzlány megy át az átkelőn. Mi azonban hiába sétáltunk át többször is a hídon és figyeltük, vajon a sárkányok hogyan reagálnak. Nem csóválták a farkukat! Ljubljanában meglátogattunk egy Ortodox templomot és a Szent Miklós Székesegyházat. Nem vagyok vallásos érzületű, de mindig elfog a szent áhítat, ha belépek egy templomba. A szocialista Jugoszlávia szelleme elevenedik meg a kormányzati negyedben, amely a belváros forgalmas tengelyének túloldalán, a Köztársaság téren központosul. A hatalmas, sivár teret hamisítatlan jugoszláv szocreál stílusú, monstrum épületek szegélyezik, többek közt az északi oldalt elfoglaló, 1950-es években épült szlovén Parlament. A Kongresszus tértől pár perces sétára áll a több mint 70 méter magas Nebotičnik (Felhőkarcoló). Ma már megmosolyogtató ez a kissé túlzónak tűnő elnevezés, de 1933-ban történt átadásakor ez a 13 emeletes épület volt Jugoszlávia legmagasabb háza. Mindezek után sok élménnyel gazdagodva indultunk vissza Magyarországra. Ez a négy csodálatos, kirándulásokkal teli nap kárpótolt bennünket a covid vírus idején való hosszadalmas otthon tartózkodásért.