Három ország határán: Szlovénia, Olaszország, Ausztria 1. rész

A covid járvány idején való bezártságtól szenvedve már nagyon vártuk barátnőimmel, hogy ki tudjunk mozdulni itthonról. Így 2021-ben be is neveztünk egy utazási iroda által szervezett útra, amelyet Három ország határán névvel hirdettek meg. A részvételhez oltási igazolás kellett, de akkor már túl voltunk két covid elleni oltáson. Szlovénia felé a határt Pincénél léptük át. Lendva mellett elhaladva láttuk, hogy arrafelé főleg szőlészettel-borászattal foglalkoznak. 5 km-en keresztül ki vannak írva a helységnevek magyarul is, mert sok a magyar lakos. A Mura mentén haladtunk, de Maribortól már a Dráva folyót láttuk és feltűnt a Karavankák hegyvonulata. Maribor 114.349 lakossal Ljubljana után Szlovénia második legnagyobb városa, az egyetemek városának is nevezik. A Karavankák egy hegyvonulat neve az Alpokban, Ausztria és Szlovénia határán. Hossza 120 km, a leghosszabb hegylánc Európában. A Mura és a Dráva Ausztriából ered. A Mura 464 km hosszúságával a Dráva (710 km) leghosszabb mellékfolyója. Sok vízimalom, úszómalom, vízi erőmű jelenléte jellemzi a folyók mentét. Szlovénia valamikor része volt Jugoszláviának, tengerpartja most 40 km hosszú. Triglav Szlovénia és a Júliai-Alpok legmagasabb pontja, amely nevét Julius Caesarról kapta. A trigláv jelentése: három fej, ami megfelel a külső megjelenésének is. Legmagasabb csúcsa: 2864 m. Szlovénia fővárosa Ljubljana, amit visszafelé jövet nézünk meg. Kicsi Prágának is nevezik. A ljubov szóból (jelentése: szeretet) a szeretett városnak is nevezhetjük. Az oroszul tudóknak ez természetes, de a nyelvtörténészek még vitatkoznak a szó eredetén. Trojáne-ban megálltunk egy kis időre, lekváros fánkot ettünk gyönyörű környezetben. Egyre közelebb jutottunk az olasz – osztrák – szlovén határ közelében lévő szálláshelyünkhöz, Kranjska Gorahoz, ahol három éjszakát töltöttünk. A hegyi zergét a Jasna-tónál a hotelba érkezésünk előtt láthattuk. A róla szóló legendát elmesélte az idegenvezetőnk: az Aranyszarvú zerge a szlovének ősi legendájának állata. A Zlatorog arany szarvai kulcsot képeztek a Triglavban lévő elrejtett kincshez. A zerge vére pedig gyógyító erejű. Egy fiatal, szegény vadász beleszeretett egy gazdag lányba, és elhatározta, hogy megöli a Zlatorogot és megszerzi a kincset. Lelőtte az állatot, de a haldokló állat vércseppjeiből gyönyörű, gyógyító hatású virágok nőttek ki, amelyek új életerőt adtak a zergének. A vadászt megvakította az állat arany szarvának fénye, és leesett a hegyről, így lelte halálát. Az Isonzó folyóban találták meg holttestét. A finom szlovén sör a Zlatorog címkéjére a hegyi zerge is rákerült. A valóban mesébe illő táj szomorú magyar vonatkozását pedig az adja, hogy az I. világháború idején a tó partján vezető út hadiút volt, amely a Vršič hágón át az Isonzó vidéki véres harcok helyszínére vezetett. A szomorú téma után jöjjön egy kis szlovén gasztronómia: szeretik a leveseket, például a jotát lehet káposztából, babból elkészíteni. Ismerik a gulyáslevest és népszerű az egyszerűen csak száraznak mondott leves, ami szárított húsból készül. A burek töltött rétestészta, az ajvár grillezett zöldség. A csevapcsicsa háromféle darált és összekevert hússal készül, faszén fölött, roston. A puliszkát mi magunk is megkóstolhattuk reggelinél. Vacsora után lehetett fürödni a szálloda wellness részlegében, sétálni a hóborította, tüskékkel csipkézett hegyek közelségében. A szálloda neve Spik, ami tüskét jelent és egy 2400 m. magas tüskés hegycsúcsról kapta a nevét. A szállodai szobáink a 4 csillagos részen voltak, komfortosan berendezett, tágas, erkélyes helyiségek. Az erkélyről szintén megcsodálhattuk a távoli, ködbe vesző magas hegycsúcsokat. A második napon reggeli után 8 órakor indultunk. Veszélyes útszakasz állt előttünk a Vršič-hágón, a Júliai-Alpok legmagasabb hágóján. 1611 m magasra mentünk, felfelé 24, lefelé 27 hajtűkanyarral. A megérkezés után megtapsoltuk ügyes sofőrünket, aki magabiztos vezetésével hozzájárult, hogy mi kellemesen élvezzük a magaslatot a kanyarokkal. A Vršič-hágó összeköti Gorenjska és Trenta tartományokat. 1915-ben megnyílott az Isonzói front, ami egy út megépítését tette szükségessé az 1611 méter magasan fekvő Vršič-hágón át, hogy hadianyagot lehessen szállítani a frontra. Az utat orosz hadifoglyokkal építtették. A munkálatok 1915. májusában kezdődtek, utána az utat tovább szélesítették, és a havat is takarítani kellett, mert az útnak állandóan nyitva kellett lennie. 1916. március 8-án egy lavina elsöpörte a fogolytábort, ahol 300 ember halt meg. Az áldozatok számát és kilétét soha nem állapították meg pontosan, ahogyan azokét sem, akik a brutális kényszermunka és a gyatra életkörülmények miatt haltak meg. 1916-1917 között a túlélő hadifoglyok egy kis kápolnát építettek az áldozatok emlékére. Az épület tipikus orosz konstrukció, két kis toronnyal a templomhajó oldalán. Az áldozatok sírjai veszik körül, mellette pedig egy piramis alakú emlékmű áll. Az emlékművön oroszul ez olvasható: Oroszország fiaiért. A kis kápolnát maga Putyin is meglátogatta. Messziről jól kivehető a sziklákból egy női arc, amit a természet alkotott. Állítólag Ajda jósnő segített az utazóknak az átjutásban. Egy kisfiúnak megjósolta, hogy megöli majd a Zlatorogot és a jóslat miatt Ajdát kővé változtatták. A monda szerint a jósnő arcát lehet látni a sziklán. Sudár fenyvesek mellett áll Julius Kugy szobra, aki életét a Juliai-Alpok kutatásának, leírásának szentelte. Helybeli hegyi vezetők segítségével sok, addig meghódítatlan hegycsúcsra jutott el. Több, mint 50 új hegyi utat fedezett fel. Elérkeztünk az Isonzó folyó (a szlovénoknál Soca) forrásvidékére, a festői Trenta völgyébe. Ez a völgy több I. világháborús csata helyszíne volt. 1100 méter magasságban gyalogúton közelítettük meg a Soca forrását. Megálltunk Bovec előtt egy nemzetközi temetőnél, ahol magyar sírok is vannak. Megcsodáltuk a kétlépcsős Boka-vízesést és forrást Bovec közelében. Legnagyobb magassága 144 méter, szélessége 18 méter, ilyen méretekkel ez Szlovénia legmagasabb vízesése. Ezt a vízesést belső erek táplálják. Ezután a gyönyörű türkizzöld Isonzó mentén fekvő festői Bovec városába látogattunk el. A város a Trigláv Nemzeti Parkban található, 1600-an laknak itt, az olasz határ mellett. Rengeteg sportolási lehetőséget kínál: rafting, kajak, túrák, vadlovaglás, ejtőernyőzés. Itt épült a Kluže erőd az 1600-as évek közepén kőből. 1797-ben az erődöt Napóleon előre nyomuló seregei ellen védték. A nagy számú támadó ellen a védők csekély esélyekkel rendelkeztek, ezért egy hadicselhez folyamodtak. Eltávolították a hidat az erődöt körülvevő vizes árokról, és bár ezen az éjszakán sok francia katonát nyelt el a szurdok örökre, a védőknek másnap mégis meg kellett adniuk magukat a túlerőnek. A Kluže a mai formáját 1882-ben nyerte el. Az erőd mindkét világháborúban fontos védelmi szerepet töltött be. A Predil-hágón (1156 m), a nagy forgalmú turista közútvonalon mentünk át Tarvisioba. Olaszországba könnyen átjutottunk, hogy megnézzük Tarvisiot, a három ország határán lévő bájos kisvárost. A mindössze 4 és fél ezer lakosú Tarvisio Európa olasz, szlovén, osztrák kultúrájának érintkezési pontja. Megnéztük a főteret, majd felkerestük a több mint ötven éves múlttal rendelkező piacot, ahol főleg ruhaneműket, különösen szép bőrárukat lehet vásárolni. Szuvenírként vagy emlékként hoztunk haza a helyi borokból, az itt készített Montasio sajtból, és a különböző tésztafélékből. Szlovéniába, a szállásunkra való visszatérésünk után este még lehetett fürödni, sétálni, pihenni. Jókat beszélgettünk és nevetgéltünk a kellemes környezetben elhelyezett padokon ülve, a gyönyörű panorámával körülvéve.