Kirándulások Erdély szép helyein 3. rész

Délután 4 óra körül érkezünk meg Székelykeresztúrra. Kedvesen, nagy ölelgetésekkel és baráti puszikkal várnak bennünket. Kissé később érkeznek a francia vendégek, a már jól ismert Dominique és Bruno. Korábbi ismerősök viszontlátásának és új barátságok alakulásának öröme tölti el a szívemet. Teszünk egy nagy sétát közösen a városban, közben beszélgetünk szabadon, mindenről és mindenkiről, hol magyarul, hol franciául. Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc) 1332-ben Szentkereszt néven említik az oklevelek. 1559-ben város lett, és lakóit János Zsigmondtól kezdve az erdélyi fejedelmek pártolták. Báthori István 1589-ben, I. Rákóczi György 1632-ben meg is erősítette kiváltságait. A katolikus templom 1458-ban épült, gótikus stílusban. A XIII. századi diadalívet korai gótikus stílusban fejezték be. Ugyanezen korból kolostor romjait is feltárták. A torony a XVIII. században készült el. A diadalív peremén levő freskótöredék olasz iskola stílusában készült. A templom északi falát XV. századbeli falfestmény díszíti: sárkányon lovagló parázna asszony. A református templomot 1767-82 között közösen használták reformátusok és unitáriusok. 1644-ből származó harangját Orbán Balázs is említette. A székelykeresztúri Molnár István Múzeum régészeti, kézműipari, népművészeti, természettudományi részlegének 120000 kiállítási tárgyával a nagy múzeumok közé tartozik. Épületét a következő képen láthatjuk a jellegzetes székely kapuval. A Gyárfás-udvarház (a múzeum közelében található, a következő képen) ma tbc-kórház. Ide érkezett Bem tábornok kíséretében és a Héjjasfalva közelében hősi halált halt Zeyk Domokos társaságában Petőfi Sándor, és az 1849. július 30-ról 31-re virradó éjszakán a ház akkori gazdájának, Varga Zsigmondnak a vendége volt. A kúria udvarán körtefa maradványai láthatók. A fa alatt szavalta el Petőfi 31-én reggel az „Egy gondolat bánt engemet” című versét – s még aznap a fehéregyházi csatában elesett. A város központjában áll Petőfi Sándor szobra. Zeyk Domokos hívta meg Petőfit a Gyárfás kúriába vacsorázni, mivel rokonságban volt a Gyárfás családdal. 1849. július 31-én Zeyk Domokos a fehéregyházi síkra kíséri tábornokát, és derekasan kiveszi részét a csatában. Amikor a csata már elveszett, ő fedezi Bem tábornok menekülését. Lüders tábornok látva, hogy milyen hősiesen küzd, kiadta a parancsot, hogy élve fogják el. Amikor már nem volt kiút, végerejét megfeszítve, elővette pisztolyát, és főbe lőtte magát. Itt láthatjuk emlékművét a róla elnevezett középfokú intézmény előtt. Ebéd után látogatást teszünk a város híres virágkertészetében, ahol vezetőnk lelkesen, román nyelven beszél az ott termesztett virágokról, és az ott folyó munkáról. A román nyelv is neo-latin nyelv, külön öröm számomra, hogy ezt a nyelvet is hallhatom. A városban kevés román lakik, főleg magyarok élnek itt. Az is előfordul elég gyakran, hogy románok tanulnak meg magyarul. Végül is a közös nyelv mindegy melyik, gondolom, csak megértsék egymást az emberek és békében éljenek egymással. Szebbnél-szebb virágokat látunk itt, a kemény és következetes munkának megvan az értelme és gyönyörűsége. Alig tudunk betelni a csodálatos virágok látványával. Délután még a Kelementelki Borház (Casa vinului) vendégei is vagyunk, ahol végigkóstoljuk a vidék jellegzetes borait. Felfigyelek a borház mottójára: Értéket teremteni, és értéket megóvni. A Kelementelki Borház a kisküküllőmenti borvidék minőségi borainak bemutató pincészete. Marosvásárhely-Szováta útvonalon, Marosvásárhelytől 22 km-re található, a Simén kúria pincéjében, szemben a református templommal. Valóban őrzik és újrateremtik a borászati kultúra hagyományait. Ahogy mondják, a borászattal való foglalkozáshoz igen nagy kitartás, szorgalom, szeretet, szenvedély kell. A munka akkor is csak sok év után, nemzedékekről nemzedékre öröklődve hozza meg a befektetett energia értékét. Azt gondolom, így van ez az élet minden területén, de ehhez tovább kell adnunk munkánk minden gyümölcsét a következő nemzedéknek.