Moszkva, az aranykupolák városa

Orosz szakos lévén mindig nagyon vágytam arra, hogy a valóságban is megcsodálhassam az orosz főváros építészeti és kulturális nevezetességeit, amelyekről sokat tanultam a gimnáziumban. Amint arra is, hogy megtapasztaljam a szeretett klasszikus íróim által bennem élő nagyváros hangulatát. Hogy érintsen meg a tanulmányaim során elképzelt orosz életérzés, hogy eredetiben halljam a számomra szépen hangzó és egzotikus orosz beszéd dallamát. A vágyakozás egyre nőtt bennem és végül 2018-ban sor került az utazásra, egy utazási iroda által szervezett út folyamán. Éppen jókor jött ez a lehetőség, még a covid járvány és a későbbi, sajnálatos háborús konfliktus kitörése előtt. Barátnőimmel összefogtunk, és izgatottan készültünk, ha nem is felfedezni az óriási várost, mert sajnos ehhez rövid volt az idő, de legalább egy igazi kis szeletet kapni abból a sok benyomásból, ami felhalmozódott bennünk a tanulmányaink és a munkánk folyamán. A Debreceni repülőtérről indultunk és a híres Andrej Nyikolajevics Tupoljev Vnukovói repülőtérre érkeztünk meg, amely Moszkva legrégibb nemzetközi repülőtere. A szovjet időkben Vnukovó volt a Szovjetunió kormánygépeinek bázisrepülőtere. Itt várt bennünket az idegenvezetőnk, a dokumentumok (útlevél, vízum) ellenőrzése után beszálltunk a buszba, és elindultunk egy kis városnézésre. Először a Veréb-hegyen épült Lomonoszov Egyetem főépületét pillantottuk meg. Szemben vele az útról ráláttunk a városra. A látkép pontosan olyan volt, mint ahogyan a képzeletemben élt. Csak valósággá vált. A távolban karcsún emelkedtek magasba a banki negyed épületei. Jól körvonalazódott a Luzsnyiki Stadion is. Innen a Novogyevicsij kolostorhoz mentünk, aminek csak a temető részét látogathattuk meg. A kolostor a 16-17. századi orosz építőművészet kiemelkedő remeke, a Kreml után az orosz főváros egyik leghíresebb műemléke, az UNESCO világörökség része. A temetőben rövid sétát tettünk, hivatalosan Jelcin és Hruscsov síremlékét tekintettük meg, az ügyesebbeknek, akik közé én is tartoztam, sikerült más hírességek síremlékeit is lefotózni, mint például Csehov, Prokofjev, Mojszejev, Primakov, Novikov, Pavlov. Ezután a Megváltó Krisztus Székesegyházhoz, a világ legmagasabb ortodox templomához érkeztünk. Hatalmas méreteivel büszkén emelkedett a magasba a Moszkva folyó partján. Hosszú történeténél érdemes kicsit elidőzni, mert tükrözi az orosz történelmi és politikai hátteret. Amikor Napóleon katonái 1812. decemberében elhagyták Moszkvát, I. Sándor fogadalmat tett a templom felépítésére, amelyet majd csak 1883-ban szenteltek fel. Sztálin idejében, 1931-ben a templomot felrobbantották, hogy helye legyen a Szovjetek Palotájának. Egy évig tartott a romok eltakarítása. A Palota azonban nem épült meg, mert a Moszkva folyóból szivárgó víz megakadályozta ezt. Így Hruscsov idejében a valaha létezett legnagyobb szabadtéri uszoda lett a helyén. A szovjetrendszer bukása után az orosz ortodox egyház engedélyt kapott az újjáépítéshez. Az eredetivel szinte megegyező katedrálist Jézus megdicsőülésének napján, 2000. augusztus 19-én szentelték fel. Csak a felsorolás szintjén említem meg, hogy a buszból a szálláshoz vezető úton láttuk az Izvesztyija szerkesztőséget, a Nagy Színház épületét, a GUM áruházat és a városalapítónak tartott, Jurij Dolgorukij kijevi nagyfejedelem lovas szobrát. Az első nap szállásunk elfoglalásával és vacsorával ért véget a Hotel Izmailovo Gamma szállodában. A vacsora bőséges svédasztalos volt, ahol ízlésünk szerint lehetett választani az orosz és a nemzetközi gasztronómiai ételkülönlegességek közül. Másnap városnézésünk az UNESCO világörökség listáján szereplő Vörös téren kezdődött, melynek jellegzetes épületei Moszkva jelképeivé váltak. A rövid séta alatt lelkesedésünk határtalan volt. A Vaszilij Blazsennij (Boldog Vazul) Székesegyház megpillantásakor el sem hittük, hogy előtte állunk. Mindenki kedvence lett a székesegyház, amelyet képeken már annyiszor lmegcsodáltunk. A székesegyház IV. Iván vagy más néven Rettegett Iván orosz cár parancsára épült. A templom eredetileg az Istenanya oltalma nevet kapta. Az uralkodó kívánsága volt, hogy hadjárata minden győztes csatájának emlékére egy-egy templom épüljön fel. A feladatot az építész, Posztnyik Jakovlev találékonyan oldotta meg: egyetlen épületegyüttest épített kilenc szorosan egymáshoz tapadó templomból, mindegyike önálló, egyedi formájú és színezésű hagymakupolával fedett. A templom mai nevét a 16. század végén kapta, amikor itt helyezték örök nyugalomra a moszkvaiak kedvelt szent bolondját, Vaszilij Blazsennijt (Boldog Vazult). A történet folytatása szomorú. A cár kérdésére „Tudnál-e még egy ilyen székesegyházat építeni?”, az építész igennel válaszolt. Erre a cár megvakíttatta, hogy soha, sehol a világon ne épüljön még egy ehhez hasonló székesegyház. Ezután lelkes idegenvezetőink, Józsi és tanítványa, Endre segítségével beléptünk a Kreml épületébe, a hét torony közül a legismertebb, Szpasszkaja Básnyán (Megváltó tornyon) át. Itt zajlik az őrségváltás. Látogatást tettünk a Kincstárban, ahol megcsodáltuk többek között az orosz cári családok életének lenyűgöző, felülmúlhatatlan értéket képviselő használati eszközeit, hintókat, bútorokat, evőeszközöket, ruházatot, valamint a híres Fabergé tojások gyűjteményét. Ezután három csodálatos, aranykupolás pravoszláv székesegyház megtekintése következett: az Uszpenszkij (Mária elszenderedése, koronázási templom), az Arhangelszkij (Szent Mihály Arkangyal) és a Blagovescsenszkij (Angyali üdvözlet) székesegyházaké. Putyin elnök rezidenciája előtt, a Cár-ágyú, a Cár-harang mellett, valamint Mínyin és Pozsárszkij, a lengyelek elleni népfelkelés vezetőinek szobra körül készítettük a legszebb és legjobb fotókat. Ezután a Tretyakov Képtárhoz szállított bennünket az autóbusz, ahol megcsodáltuk a híres gyűjtemény kiállított képeit és szobrait. A hírességek portréit (Rettegett Iván, Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Muszorgszkij) az orosz táj, a vallási és történelmi események ábrázolásait nézegetve, fülünkben mikrofonnal, mindenhonnan jól hallottuk az idegenvezető magyarázatát. Innen a szállodába metróval mentünk vissza, szintén idegenvezetőink segítségével, akiket a kezükben a magyar zászlót magasba tartva, mindenki követhetett. A 46 fős csoport minden tagja rendben megérkezett a Partizanszkaja állomásra. A moszkvai metró állomásai szépen kiépített hatalmas terek, híres freskók, szobrok teszik festőivé és monumentálissá. Sehol nem láttam még ilyen csodálatosan kiépített metróhálózatot. Bőségesen megvacsoráztunk, hiszen várt még ránk ennek a napnak az utolsó programja: séta az esti fényben tündöklő régi Arbaton, Moszkva sétálóutcáján. Egyből megkedveltük ezt az utcát, olyan érzés volt, mintha már jártunk volna itt. Egy csodás helyen, jó barátokkal nevetgélve telt az este. Nézegettük a kirakatokat, a szavaló és éneklő, zenélő és bűvészkedő fiatalok előadásait, megcsodáltuk Puskin és felesége, Natalja Goncsarova szobrát, valamint a vele szemben lévő Puskin emlékházat. Megelevenedtek Ribakov Az Arbat gyermekei regény lapjai és Ulickaja regényeinek szereplői. Késő este, 11 óra körül várt ránk a busz, amikor még mindig óriási volt a forgalom, szinte minden butik nyitva tartott. Megmosolyogtuk az itt-ott latin betűkre átírt cirillt, néha találgattuk, milyen árucikket kínálnak. Az volt az ember érzése, mintha az este nem akart volna véget érni, mintha itt éjjel is folytatódna a látványosságok sora. Visszatérve a szállodába, még sokáig visszhangzott a fülünkben az esti nyüzsgés zaja, még éreztük a sokféle virág bódító illatát, még hallottuk az idegen nyelvek keveredésében kivehető ismert orosz szavak dallamát. Barátnőmmel boldogan aludtunk el.