Párizs, ahogy én látom 2. rész

Szép időben és ha időnk is van elegendő erre, érdemes a Szajna partján tovább sétálgatva megcsodálni a messzebb található nevezetességeket is. Érdekes séta vár bennünket a híres Champs-Élysées-én, ahol valóban az Elíziumi mezőkön érezhetjük magunkat. Ugyanis a sugárút nevének fordítása a görög mitológiában a paradicsomnak megfelelő hely, az üdvözültek árnyainak tartózkodási helye volt. Szerényebb pénztárcával rendelkezők azonban inkább ne itt vásároljanak ajándékokat! Séta közben érdemes megcsodálni a Concorde-teret, amelyet nem csak Párizs, de egész Európa legszebb terének tartanak. A Place de la Concorde (Egység-tér)) a világ egyik legnagyobb tere. Északi oldalán palotaszegély zárja le, keleten a ég felé az obeliszk, amelyet egyiptomi vulkáni kőzetből faragtak. A luxori obeliszket Muhammed Ali, Egyiptom alkirálya ajándékozta 1831-ben Lajos Fülöpnek. Maga az obeliszk II. Ramszsesz luxori templomából való. Az i. e. 8. században faragták és díszítették az egyiptomi művészek. Hieroglifái II. Ramszesz dicső tetteit örökítik meg. Az oszlop 220 tonna, 23 méter magas, anyaga rózsaszín szineit Az obeliszk két oldalán a szökőkutak a római Szent Péter téren lévőknek az utánzatai. Kissé messzebb látható nyolc szobor, a nyolc francia nagyváros, Lyon, Marseille, Bordeaux, Nantes, Rouen, Brest, Lille és Strasbourg városát jelképezik. A tér alatt a mélyben óriási gépkocsi parkoló van. Az egész teret a szimmetria uralja, de mégsem tűnik mesterkéltnek, hiszen a sok látnivaló úgy van megtervezve, hogy észre sem lehet venni, hogy szimmetrikus. Inkább úgy tűnik, mintha az egész világ szépsége itt egyesülne ezen a téren, a legrégibb időktől napjainkig. Éjszakai kivilágításban is meg kell nézni a teret, száz meg száz lámpa fényében, a kivilágított obeliszkkel, a fénysugarakban szinte szikrázó szökőkutakkal olyan látványt nyújt, amit a szemünk és a szívünk is magába zár örökre. Séta közben szinte hívogat bennünket a Les Invalides, az Invalidusok arany kupolája. Az Invalidusok dómját jelző épületegyüttes még mindig a város központi részéhez tartozik. Az Hôtel des Invalides (Invalidusok szállója) épületét 14. Lajos építtette sebesült katonák otthonaként. Ma is az idős, beteg, hajléktalan embereknek ad otthont. Az invalide francia szó jelentése beteg, béna, nyomorék. A nevezetesség nevét a magyar fordításban a latin invalidus (szó szerint nem ép) szóval jelöljük, jobb kifejezés híján. A gyönyörű dómban két híres kripta található, az egyik Napóleon hamvainak, a másik katonák síremlékeinek ad otthont. Napóleon kívánsága az volt, hogy a Szajna közelében temessék el, ahol közel érzi majd magát az általa annyira szeretett franciáihoz. A bordó színű, gyönyörűen megformált koporsót megközelíteni nem lehet, csak fentről lenézni rá. Meg lehet még csodálni nagy szerelmének, Josephine császárnénak a síremlékét is. Számos gyűjteménynek, kiállításnak ad még otthont az épületegyüttes. Ezen a helyen is betekintést nyerünk a múlt egy kis szegletébe, és ámuldozunk azon, milyen csodálatos épületeket hagytak ránk őseink. Gyalog már nehéz lenne eljutni Párizs egyik legismertebb negyedébe, a 130 méter magas Montmartre-ra. Metróval azonban könnyen és gyorsan megközelíthető. A legenda szerint a domb azért kapta a Mons Martyrium (Mártírhegy) nevet, mert 250 körül a rómaiak itt fejezték le több mártírral együtt Szent Dénest. A régi művész negyed, amit a Sacré-Cœur (Szent-Szív) katedrális kupolája koronáz, mindig tele van látogatókkal. A városnak ez a negyede meghitt, ismerős hangulatot áraszt. Ez az a Párizs, ami a leginkább az ismereteinkben vagy emlékezetünkben élt már akkor is, amikor még nem jártunk itt. Hiszen fénykorát a boldog békeidőkben (Belle époque) élte, az 1880-as évektől az első világháborúig, amiről szinte mindenki olvasott, hallott vagy tanult. Itt van a város egyik legrégibb Cabaret-ja, az Au Lapin Agile, a Fürge nyúlhoz címzett fogadó, amelynek vendégei voltak a legnagyobb festők, írók. Napjainkban a legtöbb festő, aki itt felállítja palettáját, el akarja készíteni a portrénkat – metszetet vagy rajzvázlatot. Sok, magát művésznek nevező fotós fényképet készít az ide látogatókról és próbálja azután eladni jó áron az illetékeseknek. Nem árt vigyázni, mert csillagászati árak vannak, a tehetség olcsó vásári jellegű kiállítását figyelhetjük itt meg. A nyomorgó festő életét ma már senki nem akarja élni. Arra gondolok, hogy a régiek, Dalí, Monet, Picasso, Toulouse-Lautrec, Renoir vagy Van Gogh nem jöttek volna ki ide a Tertre-térre csak azért, hogy saját elképzeléseiket félretegyék és aprópénzre váltsák tehetségüket. Siklóval vagy gyalog feljuthatunk a székesegyház közelébe. Amikor felérünk, végre meglátogatjuk a Szent-Szív katedrálist. Részben a rómaiak bűne miatt, részben a párizsi kommün alatt elkövetett bűnökért Franciaország római katolikusai engesztelésül építettek a dombra egy fogadalmi templomot a bűnbánat és a remény szimbólumaként. Cukormázszerű kupolájával vált híressé ez a neoromán-bizánci építmény Párizs horizontján. A 84 méter magas harangtorony kitűnik eredetiségével. 1919-ben adták át rendeltetésének a görög kereszt alaprajzú, ötkupolás templomot. Belsejére a túlzások és a túldíszítettség jellemző. Túl sok mozaik és túl sok márvány. A város legmagasabb dombján épült modern bazilika legmagasabb pontjára felmenve viszont az egyik legszebb látképét tárja elénk a város. Metróval szintén könnyű ellátogatni a Quartier Latin-be (Latin negyed vagy Diáknegyed), amelynek legismertebb nevezetességei a Sorbonne egyetem, és a Panthéon. Valamint ebben a negyedben sétálhatunk a híres Szent-Mihály körúton, ahová Ady kedves verse szerint beszökött az ősz és ott suhant nesztelen. Itt találjuk meg a Deux Magots kávéházat, ahol számos irodalmi és művészeti irányzat született és találkozott, mint például Jean-Paul Sartre és Simon de Beauvoir egzisztencializmus gondolata. A Pantheon szó igazából azt jelenti, hogy minden istenek temploma, és nagyon hasonlít a római Pantheonra, de jelenleg a 18. és 19. századi híres síremlékeknek ad otthont. Itt láthatjuk, többek között Voltaire, Victor Hugo, Rousseau, Émile Zola, Jean Moulin síremlékeit. Több nagy ember síremlékét a Père Lachaise (Lachaise apó) temetője rejti. A templom oromzatán nagy betűk hirdetik, hogy A HAZA HÁLÁS A NAGY EMBEREINEK. Illyés Gyula Hunok Párizsban című művének elején a Panthéonban való elmélkedéseit osztja meg velünk. Ebből megtudjuk, hogy a templom bejáratától balra egy hatalmas festmény idézi fel Párizs történelmének azt a korszakát, amikor egy pásztorlány imádságával visszafordította Attila seregeit. Attila seregének nyilaitól a világnak ezen a részén is féltek. Genovévának hívták a fiatal lányt, akinek az alakja kelet felé fordul, bár napjainkban már bizonyára nem a hunokat várja. A frankok pusztításait Genovévának sem sikerült megakadályoznia, de mivel mindig segítette a párizsiakat, később a város védőszentjévé avatták Sainte-Geneviève néven. A Sorbonne egyetem megalapítása 1257-re tehető. A Quartier Latin szívében alapította meg Robert de Sorbonne Kollégiumát, amellyel a szegény teológus diákokat akarta megsegíteni. A Sorbonne egyetem hatalmas könyvtárát Szent Genovéváról nevezték el. Az évszázadok folyamán az egyetem világhírűvé fejlődött és sok magyar költő, író és művész talált vigasztalást falai között a gyönyörök és a fájdalmak szent városában, ahogyan Ady nevezte Párizst. Itt tanult és alkotott csak a 20. század nagyjait említve meg a teljesség nélkül, József Attila, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Radnóti Miklós, Hevesi András, Gyergyai Albert, aki az egész életét a francia irodalom Magyarországon való megismertetésére és megszerettetésére szentelte.