Párizs, ahogy én látom 3. rész

A régmúlt emlékeket idéző városrészek után érdekes megnézni Párizs legmodernebb arculatát, a Défense (Védelem) negyedet, a felhőkarcolók és üvegpaloták világát. Párizs az ellentétek és ellentmondások városa is. Együtt létezik itt fény és árnyék, régi és új, meghitt és meghökkentő. A változások a Mitterrand elnöktől kapott, új emlékművek építésére és a régiek átalakítására juttatott hatalmas pénzinjekciónak köszönhetőek. Persze nem ő az első elnök, aki Párizs arculatán nyomot kíván hagyni. De Gaulle érdeme a Défense negyed, de a bejáratát jelképező Grande Arche (Nagy Ív) építését Mitterrand elnök rendelte el. Mivel Párizsban felettébb idegölő kocsival közlekedni, több tízezren érkeznek ide dolgozni nap mint nap metróval. A felhőkarcolók mindegyike világcégek és bankok székházai, de vannak közhivatalok is. Nekem a 20. századi festészeti irányzatokat, a kubizmust, a konstruktivizmust, az op-art-ot idézik ezek az épületek, de főként Vasarely képei jutnak eszembe. Mintha több dimenzióban életre kelnének előttünk. Mintha ez a városrész már nem is Párizs lenne. Mintha New Yorkban sétálnánk. Pedig ez a Párizs is szervesen kapcsolódik a város képzeletbeli tengelyéhez, amelynek közepe a Nagy Diadalív, hiszen a Grande Armée sugárút (Napóleon nagy seregére utal a név) innen egyenesen a Charles de Gaulle térhez vezet, ahol a Nagy Diadalív található és az onnan csillag alakban kifutó tizenkét sugárút egyike. Az új Párizs turistalátványosságai között feltétlenül meg kell említeni a Pompidou központot, ismertebb nevén a Beaubourg-ot (Szép kisváros), ami viszont Georges Pompidou köztársasági elnök érdeme. Az épület a kultúra szolgálatában áll, otthont ad a Nemzeti Modern Múzeumnak és időszakos kiállításoknak. Az egyik ottjártamkor egy Salvador Dalí kiállítást nézhettem meg, ami felülmúlhatatlan élményt jelentett számomra. A modern művészet remekeit láthatjuk itt, Rousseau, Picasso, Matisse műveit. Nagy mozi is üzemel, ahol főként a kortárs művészetről vetítenek filmeket. Vannak gyermekprogramok, iparművészeti galéria, zenei részleg és kitűnő nemzetközi könyvesbolt. A Richard Roger tervezte épületen sokan megbotránkoztak felépítésekor, de ma már tömegeket vonz. Az épület külső részén felfelé a mozgólépcsőt használva, gyönyörű a kilátás a városra, és bár a mozgólépcső használatáért is fizetni kell, de a show-műsort az előtte lévő piactéren ingyen élvezhetjük. Nem ritka látvány, hogy a nevezetességek előtt, együttesek zenélnek és várják a pénzt a kalapba, vagy esetleg bizonyos személyek felöltöznek korabeli jelmezekbe és az adott kor zenéjére táncolnak. A Beaubourg előtt egyszer láttunk egy hölgyet, akinek az arca, ruhája, mindene fehérre volt festve és mozdulatlanul állt egy órán át egyhelyben. Semmilyen kérdésre, gesztusra nem mozdult meg. Az ideje letelt és akkor elmondta, hogy képzőművészetet tanul és ezzel a „mutatvánnyal” szeretne pénzhez jutni. Értékeltük a kitartását, adtunk neki egy kis aprót. Az elmúlt jó néhány évben egy újabb, jelentős múzeum, a Cité des Sciences et de l’Industrie (Ipari Tudományos Park) nyílt meg a La Villette (Városka, városrész) vágóhídjai helyén, Párizs északkelet részén, a központtól mintegy 15 percnyire metróval. Az ultramodern park komplexumait fedett sétányok kötik össze. Tudományos múzeumot terveztek, hogy a fiatalok felfedezzék és megtanulhassák a számítógépek, különféle elektronikus szerkezetek felépítését, működését a kiállítások hatásos anyaga segítségével. Természetfilmeket lehet nézni, a Géode-nak nevezett, óriási tükrös gömb 180 fokos panoráma mozijában. A Géode egy tükörbevonatú geodéziai kupola, amely új IMAX vásznakkal egyedülálló mozi élményt kínál Párizsban. A moziban kényelmes fotelekben, félig fekvő helyzetben lehet élvezni a hatalmas vetítővásznon történteket. Én egykor egy természetfilmet láttam ebben a moziban, ami farkasokról szólt, szinte érezni lehetett az erdő hűvösségét. Zenével és bizonyos illatok kibocsátásával még élvezetesebbé teszik a film nézését. A farkasok éppen felém jöttek és szinte megijedtem tőlük, hogy rám ugranak, annyira életszerű volt az érzés. Olyan, mintha az ember része lenne, benne lenne a filmben. Itt szeretném elmesélni egy élményemet, ami a Géode-hoz kötődik. Amikor először jártam Párizsban még nem létezett ez a Tudományos Múzeum, így a Géode sem. Egyszer csak megjelent a francia nyelvkönyvben, a civilizációs részben és ismerkedve az új kiadású könyvvel én is csak ámultam az új létesítmény láttán. Nem sokkal később a sors elvezetett ismét az én szeretett Párizsomba és az egyik ott élő barátom megkérdezte, mi az, amit még nem láttam és szeretnék megnézni. Eszembe ötlött a kép a Géode-ról a tankönyvben. Így lettem részese a csodálatos filmélménynek és a sok érdekes kiállításnak. De nem csak önmagamért választottam ezt a nevezetességet, hanem a tanítványaim kedvéért is. Élményszerűbben tud az ember beszélni arról, amit látott és tapasztalt, ezzel reméltem jobban felkelteni diákjaim érdeklődését a francia kultúra iránt. De folytatva a modern Párizs jelképeinek felsorolását, meg kell említeni, hogy az általam még a Jeu de Paume-ban (a név egy labdajátékra utal, ami hasonlít a teniszre és amit fedett pályán, aulában vagy csarnokban játszottak) látott híres impresszionista festők gyűjteménye ma már a Musée d’Orsay Múzeum legfelső emeletén tündököl. A korábbi, lebontásra ítélt vasútállomást a Gare d’Orsay-t korszerű nemzeti művészeti galériává alakították át. Új látnivaló a modern Institut de Monde Arabe (Arab Intézet). Az épület ablakai olyan lencsék, amelyek a fény hatására nyílnak és záródnak. A Bastille-téren megnyílt Operaház avatása 1989-ben, július 13-án volt, stílszerűen a Bastille lerombolásának előestéjén. Állítólag kitűnő akusztikája van. A börtön kissé messzebb állt valamikor a Szajna irányában. A régi, híres és gyönyörű Operaház, az Opéra de Paris Garnier (nevét tervezőjéről, Charles Garnier-ról kapta) épületében ma már csak balettelőadásokat tartanak. Mint minden nagyvárosban, Párizsban is megtalálhatóak a világon mindenhol hasonló McDonalds vagy az ikertestvéreiknek számító Quick gyorsétkezők. Az éjszakai élet fennmaradt a Place Pigalle-on, (Jean-Baptiste Pigalle francia szobrászról kapta a nevét) a Beaubourg mögött és a Montparnasse közelében. A Montparnasse Párizs egy városrészének a neve, a Parnasszosz-hegy, ami Görögországban a múzsák lakhelye. 1914-től a második világháborúig volt itt igazán nagy élet az írók, költők, festők számára, akik már menekültek a Montmartre-ról, mert azt elözönlötték a turisták. Általában a La Rotonde kávéház asztalánál festette Modigliani kortársai arcképét. Baudelaire, Verlaine, Manet és az avantgarde művészek itt találkoztak, akik közül sokan világhírnévre tettek szert, mint például Modigliani, Picasso, Jean Cocteau, Robert Desnos, Louis Aragon. Az 1970-es évek közepétől a Montparnasse torony uralja a negyedet, ami 59 emeletes acél és füstüveg építmény. Van olyan turista, aki a régi Párizst keresi és szereti, amelynek hangulatát irodalmi művekből, történelmi emlékekből ismeri, és van, aki az új Párizsban is felfedezi a régit, hiszen a régi Párizs még mindig létezik. A szerelmesek továbbra is a Luxembourg kertben és a Szajna partján sétálnak, a sétahajók ugyanúgy megteszik az útjukat a Szajnán, A Lido, a Folies Bergere, a Moulin Rouge lányai még most is járják a kánkánt éjszakánként. A régi és az új Párizs csodálatos egységbe ötvöződik, kiegészíti egymást és ez olyan harmóniát kölcsönöz a városnak, ami méltán emeli a legszebb, leghangulatosabb, legvonzóbb európai fővárosok egyikévé. Szinte érezzük, amint a több mint 2000 esztendős városban a múlt gazdag emlékei között lüktet a modern élet.