Pikárdia szépséges tájai 3. rész

Somme megyében nagy jelentősége van a mezőgazdaságnak, amellyel elsősorban az idősebbek foglalkoznak. Nincsenek túl nagy gazdaságok (50 hektár átlagosan). A Somme vidéke, ellentétben azzal, amit vidékies, mezei jellege alapján elképzelhetünk, nem csak a mezőgazdaságából él, hanem eléggé fejlett ipari tevékenységeiből is. Textilipara a legfontosabb, ami három tényezőnek köszönhető: vannak birkáik, vannak a vidéken munkásaik, akik értenek a gyapjú feldolgozásához, és néhány kisebb folyónak olyan vize van, ahol a kelmefestéshez alkalmas növények nőnek. Például, Amiens városa sokáig a kék szín specialistájaként volt ismert. A Somme folyóban nőttek ugyanis a pikárdiai nyelven waide-nak nevezett, európai indigó vagy festő csülleng növények, a kelmefestők festőfűi. A színt is waide-nak nevezték el a növény neve után. Amiens egyébként ennek a növénynek köszönheti gazdagságát. Amiens városa, a metropoliszként emlegetett nagyváros tartományi és megyeszékhely is egyben. Már többször jártam itt, de mindig magával ragadott meghittsége, szépsége, változatossága és mindig meglepett valami új varázzsal, amit addig még nem ismertem. Nem tipikus nagyváros, a zsúfoltsággal, milliónyi lakosával, az örökös rohanással és embertömeggel. Lakosainak száma mintegy százötvenezer. A város a legváltozatosabb arculatait tárja a látogatók elé. Elsősorban világszép katedrálisa, az egész városban a régi és a modern harmonikus ötvözete, érdekes fekvése, az Európában páratlan vízi kertészete teszi megtekintésre érdemessé. Lehetetlen minden nevezetességéről beszámolnom, nem is ez a célom, hanem az, hogy a számomra leginkább megragadó hangulatait tárjam föl. A második világháború után Amiens újjáépül, egyetemi város lesz és Pikardia tartományi székhelye. Ugyanaz az Auguste Perret működik itt, akinek Le Havre, a híres kikötőváros, ami teljesen elpusztult a második világháború bombázásaiban, köszönheti megújhodását. A Perret-torony a pályaudvar melletti Alphonse Fiquet téren 30 emeletével 100,70 méter magasra emelkedik. Lakások vannak benne kialakítva, amelyek nagyon népszerűek és kapósak a lakosság körében. Magasságával megközelíti a katedrális csipketornyát, ami 112 méterre szökik az ég felé. 1949-ben készült el ez az óriási betontömb, ami akkor 30 emeletével, 9000 tonnájával és a már említett méreteivel az akkori Európa legmagasabb felhőkarcolója volt. A Perret-torony és a katedrális tornya az a két Amiens-i épület, ami biztos legelőször szembetűnik az ide érkezőknek, hiszen már messziről, több kilométerről csalogatnak, és ezek maradnak meg legtovább az emlékezetünkben. Az Amiens-i katedrálist minden úti- és művészettörténeti könyv „háromcsillagos látnivalóként” jelöli meg és a gótika csúcsteljesítményének tartja. Annyi bizonyos, hogy az Amiens-i Notre-Dame Franciaország legnagyobb székesegyháza. 1981 óta az UNESCO a világörökség egyik műemlékének nyilvánította. Mivel rendkívül gyorsan épült fel, stílusát tekintve ez a legegységesebb, a legtökéletesebb. Minden 1206-ban kezdődött, amikor egy bizonyos Picquighy, walloni kanonok egy koponyával tér haza a keresztes hadjáratból, amiről azt állítja, hogy ez Keresztelő Szent János koponyája. Építeni kell tehát egy méltó helyet ennek a relikviának. Eltelt néhány év és 1218-ban a már megépült, inkább román stílusú templom egy tűzvész áldozata lett. A város lakói ezt úgy tekintik, hogy nem volt méltó a hely és elhatározzák, hogy megépítik a legszebb és legnagyobb katedrálist, amire mindenki irigykedve tekint majd. Philippe Auguste (Fülöp Ágost), a király is segíti a várost, de minden lakó, főként a nemesek és gazdagok hozzájárulnak az építéséhez. A székesegyház 1269-re készen állt. A katedrális homlokzatát kőbe faragott bibliának lehet mondani, oly sok bibliai alak és történet elevenedik meg rajta. A székesegyház belsejének csodálatos egésze, hihetetlen méreteivel joggal váltják ki elragadtatásunkat: a keskeny középhajó, mint egy szűk völgykatlan tárul fel a belépő előtt. A gyors ütemben felsorakozó ellenállhatatlan lendülettel magasba törő pillérkötegek szinte vonzzák, magukkal ragadják a tekintetet. A száraz adatok nem mondanak semmit, nem tudják visszaadni az átszellemült szárnyalás és előkelő kecsesség utolérhetetlen harmóniáját. Ezt látni kell! Igen a könnyedsége és kecsessége az, amivel túlszárnyalja a párizsi Notre-Dame-ot, nem is annyira a nagyobb méreteivel. A katedrális belsejében méltóságteljes arány uralkodik. A szentély néhány lépcsővel magasabban van, mint a hajók, amelyeket kápolnasor övez, kápolnák vannak az ambulatóriumban is, az oltár mögött. Az ambulatórium jobb oldalán színezett kőszobrok idézik fel Szent Firmin életét, ezek 1488-ban készültek. Baloldalt hasonló szoborcsoportok Keresztelő Szent János élettörténetét jelenítik meg. A főhajóban lévő 234 méter hosszú labirintus közepére az építőmesterek nevét vésték be. A hívők sokszor csak a labirintus fekete vonalain tudnak megvalósítani, néha térden csúszva egy képzeletbeli zarándokutat. A katedrális egyik fő nevezetessége, a barokk oltár háta mögötti híres „Síró angyalka”, Guillain Lucas kanonok síremlékének figurája, amelyet 1628-ban készített Nicolat Blasset, de hírességét nem ennek a ténynek köszönheti. Egy kis anekdota: 1918-ban a szövetségesek belépnek az elfoglalt Amiens-be. Angol, amerikai és ausztrál katonák megrohanták a képeslap kereskedőket, hogy írjanak haza szeretteiknek. A kereskedőknél főként a síró angyalkát ábrázoló lapot találták, Így lett ismert az ange pleureur (síró angyalka) szinte az egész világon, anélkül, hogy tudták volna honnan való. A székesegyház megmenekült az első világháború pusztításaitól. Amiens püspöke korábban is kérte az uralkodótól, hogy a bombázások kíméljék meg az épületet. 1940-ben szintén utasításokat adtak, hogy a bombák kerüljék el a székesegyházat. Így a keresztény civilizáció világítótornya, az Amiens-i katedrális, túlélve a történelem szörnyű megpróbáltatásait, ma is őrködik a pikárdiai vidéken és őrzi lakóinak nyugalmát is. Az Amiens-i székesegyház azonban még abban is különbözik a többitől, hogy a világon egyedülálló látvánnyal lepi meg a májustól szeptemberig ide látogatókat. A szennyeződés nem kerülte el ezt a székesegyházat sem, szinte szürkés fekete lett a rárakódott piszoktól. 1992-ben elrendelik a katedrális megtisztítását. A tisztogatás folyamán felfedezik, hogy a szobordíszek eredetileg festettek voltak, csodálatos színek kerülnek felszínre. A modern technika segítségével sikerül rekonstruálni az eredeti színeket, és lézerrel való megvilágítással a látogatók elé tárni ezt a csodálatos látványt, amit a „Son et Lumière” (Hang és Fény) cím takar. A katedrális előtti téren áprilistól októberig, minden éjjel, sötétedés után meg lehet tekinteni ezt a világon egyedülálló, lelkünket rabul ejtő, felemelő műsort, amikor a színek fokozatos megjelenésével harmonizálva sejtelmes zene szól, és egy kedves, meghitt hang meséli el a katedrális történetét francia, angol, német nyelven. A tér tele van emberekkel, mindenhonnan ideérkező külföldiekkel. A városlakók bizonyára többször is megnézik ezt a csodát, hiszen nem lehet betelni vele. A városlakók bizonyára többször is megnézik ezt a csodát, hiszen nem lehet betelni vele. A székesegyház előtti hatalmas térrel szemben lépcsősorok vannak, akinek szerencséje van, annak még ülőhely is jut, A modern technika csodája által megelevenedik a múlt és a szent hely a felségesség és a nagyszerűség érzésével ajándékoz meg bennünket.