Pikárdia zépséges tájai 1. rész

Franciaország, földrajzi formáját tekintve, hatszög alakú. Ez annyira közismert, hogy még a hivatalos megnyilatkozásokban is hexagonként említik Nyugat-Európa legnagyobb országát. Ha egy pillantást vetünk a térképre, nyomban szembetűnik a hatszög szabályossága. Egy óceán és három tenger mossa az ország partjait. Leghosszabb partvonala az Atlanti-óceánra néz, északnyugaton a La Manche-csatorna, valamint a Északi-tenger, délen a Földközi-tenger határolja. Nincs olyan francia helység, amely 500 kilométernél távolabbra esne valamelyik tengertől. Közigazgatásilag Franciaország 22 tartományra (province) vagy régióra (région) oszlik. A tartományok élén a Tartományi Önkormányzatok állnak (Assemblées Générales Régionales). A régiók közül jelen írásomban a Franciaország északi részén, Normandia (Normandie) és Észak (Nord) tartományok között fellelhető Pikárdiát (Picardie) szeretném bemutatni. Megyénk, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye ezzel a tartománnyal került közelebbi kapcsolatba, hosszú évekkel ezelőtt, a Megyei Önkormányzat sajtóreferense közreműködésével. Ez a kötelék egyre szorosabbá vált az évek folyamán, a vármegye városai testvérvárosi kapcsolatokat építettek ki, egyre több közös kulturális- és sportrendezvény szerveződött francia, illetve magyar földön. A franciaországi tartományok megyékből állnak (2-5 megye), melyeknek önkormányzati szerve a Megyei Önkormányzat (Conseil Général). Összesen 95 megye (département) alkotja a tartományokat. Minden megyének van megyeszékhelye, amelyek közül a legnagyobb és legjelentősebb városok tartományi fővárosok is egyben. Pikárdia tartomány három megyéből áll: Aisne, Oise és Somme. Mindhárom megye a területén áthaladó folyóról kapta a nevét. Aisne megyét csak kevéssé ismerem. Megyeszékhelye Laon, ahol még sosem jártam. Van azért néhány nagyon kellemes emlékem, amelyek ehhez a megyéhez kapcsolódnak. 1994 nyarán egy vízi túrán vettem részt a Marne folyó mentén. Hat napon keresztül eveztünk lelkesen ezen a csodálatos folyón, gyönyörködve a táj szépségében, esténként meg-megállva a campingekben és felállítva sátrainkat, hogy kissé fáradtan, de vidáman térjünk nyugovóra. Azért annyi erőnk mindig maradt, hogy a tikkasztó nap miatt vörösre sült orral, izomlázzal a tagjainkban megismerkedjünk mégis azon kisebb városok nevezetességeivel, ahol áthaladtunk. Engem idegenvezetőként vittek magukkal a résztvevők, másként eszembe sem jutott volna a vízi túrázás lehetősége. Ennek utólag nagyon örültem, hiszen ez volt az eddigi egyedüli élményem egy ilyen útról. Az egyik megállóhelyünk egy Château-Thierry nevű kisváros volt, itt éjszakáztunk. Ez a város pedig Aisne megye déli csücskében található és arról nevezetes, többek között, hogy itt született a híres író, La Fontaine, akinek a neve bizonyára ismerősen cseng sokaknak. Szülőházát múzeummá alakították át. Emlékszem, hogy La Fontaine szülőháza előtt állva, az íróról mesélve és az állatmesék eredetéről beszélve a kirándulóknak, akik között saját középiskolás tanítványaink is voltak, előadtam a farkas és a bárány ismert történetét Aiszoposz, Phaedrus és La Fontaine verziója szerint. Ugyanezt a témát feldolgozta az orosz Krilov, a német Lessing, valamint több magyar író, Pétzeli József, Nagy Lajos. Emlékszem, érzékeltetni szerettem volna azt a folyamatot, hogy honnan indultak el a dolgok, milyen változásokon mentek át az irodalom terén, hogy lássuk meg az összefüggést közöttük, és hogy ismernünk kell klasszikus örökségünket ahhoz, hogy megértsük a későbbi írókat, költőket. A történelmi viharok nem kímélték Franciaországnak ezt a részét. Napóleon itt aratott győzelmet az orosz-porosz csapatok felett 1814-ben. Az első világháború is erős nyomokat hagyott a városon. Kétszer foglalták el a németek, mire az amerikai katonáknak sikerült elhozni a győzelmet 1918-ban. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a túra alatt sok első világháborús emlékművel találkoztunk, amelyek méltóképpen őrzik a történelem ide vonatkozó szomorú emlékeit. Egy másik élményem, ami szintén ehhez a megyéhez kapcsolódik, az, amikor 2003 szeptemberében városunk testvérvárosából, a Longueau-ból, a nemzetközi vásárról hazafelé tartva Belgium irányába indultunk el és így a megye északi részén haladtunk végig. Igaz, már eléggé besötétedett, de még így is feltűnt a táj egyszerű nyugodtsága, a hangulatos kisvárosok szépsége és nyugalma. Azt lehet mondani, hogy Pikárdia legszebb fekvésű, legtöbb erdővel büszkélkedő része ez. Aisne megye erdői több mint 120 000 hektáron terülnek el. Engem különösen egy St-Quentin nevű nagyobbacska város hangulata ragadott magával. A város fő látványossága, amely messziről is jól észrevehető, a város nevével azonos nevű téren található apátsági templom a XIII. századból. Ennek a városnak is van egy híres szülöttje: Quentin de La Tour, a nagy festő, aki 1704-ben született és gyűjteménye az Antoine-Lécuyer Múzeumben található. A városka múzeuma őrzi pasztellportréinak legjavát. A városi könyvtár egy másik érdekességgel, gazdag lepkegyűjteménnyel szolgál a látogatóknak. Laon óvárosi részének fekvése lenyűgöző: egy kilométernyi hosszúságban a dombtetőn sorakoznak a bástyafalak mögött a házak, amelyek közül kiemelkedik a XII. században épült három templom, a Katedrális, a Szent Márton-templom és a Templomos-rend kápolnája. A katedrális este is nyitva áll, nyári estéken pedig megvilágítják és így különös hatást kelt a látogatóban, aki csak a külső reflektorok visszaverődő fényében botorkálhat végig az oszlopok között. Laon katedrálisa, Saint-Denis és Noyon templomai után a harmadiknak megépült csúcsíves alkotás, a gótika fontos állomása. Villard de Honnecourt építész írta róla, hogy az általa itt látott tornyok a legszebbek a világon, sarkait átlós, levegősen kialakított erkélyek emelik ki, csipkés, áttetsző, pompás alkotások. A templom oldalhomlokzatait könnyed, finom támpillér- és támívrendszer kíséri. A templombelső 110 méter hosszú, de a kora gótikára jellemzően még csak 24 méter magas, szentélye egyenes záródású. Összességében elmondhatjuk, hogy bár egyes részletek még a román stílusra utalnak, a gótika jellemzői már együtt találhatók a templomban, amely 1789-ig volt csak katedrális, mert a város azóta nem püspökség. A Régészeti Múzeum (Musée Archéologique), a Louvre után Franciaország második legértékesebb görög-római gyűjteményét tárja a látogató elé, a Charlonie-t. A városi könyvtár is megérdemli, hogy felkeressük, főleg, ha érdeklődünk régi könyvritkaságok iránt. Elhagyva Laont, egy ősi városba érkezünk, Soissons-ba, amiről már 486-ban feljegyezték, hogy Clovis király itt aratott győzelmet a római Syagrius csapatain. Aztán a frank királyság fővárosa lett. A Szent-Medárd-apátságban egy IX. századi román stílusú kripta maradványai tekinthetők meg. A 24 méter hosszú középtérből nyílnak a kápolnák, amelyek Clovis fiának és unokájának, a frankok két uralkodójának síremlékét is magukba zárják. Szinte már hiányozna, ha nem találnánk itt is XIII. századi emlékeket. A múlt emlékeit az egykori Saint-Léger-apátság épülete fogadja be. A román, a gall, a meroving művészet darabjai váltakoznak középkori szobrokkal, helytörténeti emlékekkel. A katedrális kora gótikus épület, hiszen 1177-ben kezdték el építeni és 1212-re már be is fejezték. A katedrális kereszthajójának legfőbb értéke Rubens A pásztorok imádása című vászna.