A magyar költészet napjára

A költészet ott kezdődik, ahol a csend már nem elég, ahol a szív fél szavakból egész világot megért. A költészet varázslat, mert egy szóban erdő zúg, és egy pont mögött végtelen utak nyílnak. A toll hegye alatt lassan átalakul a valóság, és mindaz, ami fájt, lágyabb fényt kap. A költészet vigasz, mint egy kéz a vállon, amikor egy nehéz pillanatban, a szavak megtartanak. A sorok közé bújva megpihen a lélek, és nem lesz könnyebb, csak érzed, hogy valaki ott van. A költészet szépség, porszem tánca a napfényben, elfelejtett szó íze, rezdülés, miből életre kel az emlék. A költészet nem kiált, csak megmutat csendben, és ettől lesz teljesebb a világ. A költészet nyelvét nem tanítják, mégis megérted. S ha megérzed, rád találnak szép versek, meghitt csendben, mint barátok, kik rég elvesztek.