A parfüm

Parfümöt akartam venni neked. Ez volt a tervem. Egyszerű, férfias küldetés: bemegyek, választok, fizetek s távozom. Aztán megláttam a polcot. „Friss.” „Keleties.” „Virágos.” „Fás.” „Időtlen.” „Titokzatos.” Egy papírcsíkot lefújtam. Szagoltam. Semmi. Majd jött a második. Éreztem, ez már valami. A harmadiknál elvesztettem a fonalat… és a szaglásomat. Egy üvegen ez állt: „édes, mint az emlék.” „Tiéd a szabadság.” Olvastam egy címkén. Egy eladó rám nézett, mint aki tudja, nagy baj van. „Segíthetek?” – kérdezte. „Csak nézegetek”– mondtam. S közben arra gondoltam, mégis meg kellett volna néznem azt a sok üvegcsét a gardróbban, amiket eddig messze elkerültem.