A világ sorsa

Milyen világ az, Hol nem tudni, mi a jó és mi a rossz? Milyen élet az, Hol mindent megtehet a gonosz? Hol nem tudod mi az igaz. Hová lettek a valódi emberek? A szépek és a kedvesek? Álarcok jönnek velem szemben. Egyik olyan, mint a másik Műmosoly, pókerarc, füldugasz. Tekintetük elkerül, hogy meg ne lássák Azt, mit látni nem akarnak És tudni sem vágynak. Inkább álarc mögé bújnak Robotként mozognak. Kérdezem újra, százszor, ezerszer Miért nem lehet olyan az ember Amilyennek teremtetett Amilyenné az évek során lett? Van, ki bátor, van, ki erős De a bátor védje azt, aki fél Az erős pedig ölelje át a gyöngét! Adjunk másoknak azt, miből sok van nekünk S kapjunk helyébe azt, miben szűkölködünk. Adok neked parazsat, kapok egy kis lángot A kis lángból tüzet élesztek, belső nagy tüzet. Eggyé válok a természettel Segítő szándékkal, jó tettel Szívemben tele szeretettel. Úgy lesz kerek a világ Ha ember embernek nem árt. Ha, mint jóságával az ég a földet Takarjuk be védőn egymást.