Ablak tárul

Egy ablak tárul csendesen, nem zörget rajta senki sem. Csak egy levél rezzen az ágon, amikor szél fut át a tájon. Bent még emlékek csendje ül, bánat, mi nehezen enyhül. Most a fény megtalál, ragyog rád, mint felkelő nap ablakon át. A természet csak jelen van, nem szól, szelíden és lágyan segíti sebed gyógyulását, szíved fény felé fordulását. Mintha nem lennél egyedül, és újra hinnél legbelül. Fák nem rejtőzni tanítanak, élet ösvényére sodornak. Megnyílsz. Először magadnak, ahogy ablak a hajnalnak, ahogy a csend lesz madárdalé, úgy fordulsz majd a világ felé.