Ablak tárul

Egy ablak tárul csendesen, nem zörget rajta senki sem. Csak egy levél rezzen az ágon, amikor szél fut át a tájon. Bent még emlékek csendje ül, bánat, mi nehezen enyhül. Ám a fény megtalál, ragyog rád, mint felkelő Nap az ablakon át. A természet csak jelen van, némán, szelíden és lágyan segíti sebed gyógyulását, szíved fény felé fordulását. Mintha nem lennél egyedül, és újra hinnél legbelül. Fák többé nem rejtőzni hívnak, élet ösvényére sodornak. Megnyílsz. Először magadnak, ahogy ablak a hajnalnak, ahogy a csend lesz madárdalé, úgy fordulsz majd a világ felé.