Ahol a Múzsák laknak

Két éve csupán… és mégis, mintha mindig is állt volna ez a láthatatlan könyvtár, ahol nem porosodnak a polcok, hanem szívdobbanások érik el egymást. Ide nem könyveket hozunk. Sebeket, mosolyokat, kérdéseket, s együtt keresünk válaszokat. Versbe rejtjük a gondolatot, egy félbehagyott álmot, csendes esték emlékét, egy-egy meghitt ölelést. Volt valaki, kinek fontosak lettünk, ki ajtót nyitott előttünk, csak buzdított és dicsért, s elhitette velünk, hogy minden lélekben lapul sok meg nem írt költemény. Azóta a Múzsák csendben közöttünk sétálnak, vállunkra ülnek, szívünkbe férkőznek, s a legszürkébb napokba egy maréknyi fényt lopnak. Ma nem csak egy csoportot ünnepelünk, hanem azt, hogy valaki egyszer mert hinni a szavak erejében, és otthont épített mindazoknak, kik verssel tudnak lélegzetet venni. Boldog második születésnapot Múzsák Könyvtára! És köszönet annak, ki mindezt megálmodta. Köszönet neked, Aurora!