Anya

Altatódal csendül halkan, óvó karok, puha paplan. Mosoly bújik minden szóba. hulló könnyet felszárítva. Lépte nyomán virág nyílik, gyönge szívben erő rejlik. Rohan oda, hol elesel, sebzett térdet védőn ölel. Ágyad mellett virraszt éjjel, féltő szívvel, fáradt szemmel. Minden álmod őrzi csendben, utat mutat végtelenben. Ha vihar tép, ha szél sodor, ő gyújt fényt és a legjobbkor. Egy szó, egy hang, egy halk ima, s már nem vagy többé elhagyva. Ha messze szállsz, majd egyre fel, lelkében élsz, sosem hagy el. Bárhol jársz, ő veled marad, létrát nyújt, majd szárnyakat ad.