Apró fény

Hajnali ködben járok, fönt egy ágon ül a remény, nem szól, csak várja a fényt. Elhullt virágok szárában még valami pisszen, mit a fagy már megérintett. Alattuk a téli föld rögöt feszít a mélyben, zöld álom libben. Csónak ring a folyón, benne ülök ott, egyedül sodor az ár reménytelenül. Megtört csend fölött lassan lép át az éjjel, megindító, halk zenével. Elér hozzám édes dallama, visszhangot talál bennem és nem hagy magamra. Régi templomkertben hívogat hideg kőlépcső, mohán át szivárog az idő. S néma szavak között lassan apró fény lobbanása olyan, mint gyufa lángja, a sötétséget eloszlatja. A kicsi láng egyre terjed és utat ad a reménynek.