Az idő kereke 2.

Egy nő küzd az óra lapján, markolja múltja súlyos láncát. Mutatóját remegve-félve tekeri, visszaforgatná, a célját el nem éri. Keze megcsúszik, az idő felnevet, fogaskerék csikorogva telnek percek. Idő ellen hiába harcol, hiába viaskodik, a jelen pillanat a múltba kacagva átszökik. Ó, ember, ki a múló percet megőriznéd, idő tengerében akkor is csak csepp lennél. A mutató halad és te maradsz egyre mögötte, de a szívedben érték mindaz, mit átéltél, örökre.