Az ősz utolsó tánca

Ősz volt, mikor utoljára láttalak, arany levelek vállamra hulltak, bordó lombok közt álltam én, s tőled búcsúztam szívem mélyén. Az ősz táncruhát hullatott rám, hajamba szőtte az elmúlást, szívembe a néma vallomást, s én csak jártam az ősz táncát. Minden kecses mozdulatban hangtalanul földre zuhantam, s minden lehulló őszi levélben karod lágy ölelését kerestem. Nem tudtad, mennyire szeretlek, álmomban hányszor átölellek, széllel szálltam volna szabadon, de hozzád kötött a fájdalom. S míg körülöttem táncolt a szél, levelekért hajlongtam, földet ne érj! Míg lelkem utolsó csodát remélt, az ősz egyre hullatta bús üzenetét. Sárgult levelek szálltak közénk, ősz temette szerelmem reményét, elköszöntél, én is búcsút intettem, de a széllel szívemet nem engedtem. Így váltunk el egymástól csendesen, nem láttad a könnyet a szememben, te mentél tovább… én ott maradtam, s bánatom az őszi avarba táncoltam. Most is táncolok lehulló lombokon, szívem is ott maradt azon a napon, ha minden levél földre hull egyszer, a szerelmem is elpihen majd a téllel.