Az újrakezdés ígérete

A fák még nem hisznek benne, csak próbálgatják a zöldet, mint az első bágyadt napsugár álmomból lágyan ébresztget. Mintha a tavasz gyöngéden megérintene. A levegőben már ott a változás, de a föld még emlékszik a fagyra, én is hordozom a jeget szívemben, s a pírt, mit a tél rajzolt arcomra. Mintha a tél engem soha el nem engedne. A tavasz nem törődik bánatommal, megérkezik, amikor ideje eljön, nem kérdezi, hogy vártam-e már, madarak dalával ablakon beköszön. Mintha a bánatomért lágy szellőt küldene. A tavaszban ott lüktet a remény, megjelennek a színek és fények, a tél nyoma is lassan elhalványul, helyet ad az újrakezdés ígéretének. Mintha az egész világ mély levegőt venne.