Az vagy nekem, mint...

Az vagy nekem, mint árnyék a vándornak a nyári út porában délidőn. Mint szomjazónak hűs forrás csobogása egy kiszáradt, repedezett mezőn. Gazdag a világ, ha itt vagy mellettem, percek súlya könnyűvé szelídül. S a szívem úgy telik meg örömmel, mint kert májusi esőtől kizöldül. Mikor távol sodor tőlem az élet, hiányod minden neszben rám talál, s úgy kereslek a zajban és csöndben, mint égmadár felhők közt a csillagát. Így élek én: betelve és éhezve, öröm s hiány közt ingva szüntelen.