Szerelem
Búcsú 2
Vizkeleti Erzsébet • 2025-11.14.
A parkban ültek néma csendben,
a Nap bíbor port lehelt körben.
Szó nem hangzott, csak árnyék izzott,
szél fakó emléket ringatott.
Arany pillangó szállt le oda,
szárnyán válás és búcsú dala.
Ott körözött, mint halk imádság,
súgta az elmúlás fohászát.
Egyre emelkedett, messze szállt,
mint szív, mikor még hinni próbál,
és vele repült, mint halk varázs,
a bennük élő, utolsó vágy.
A szél rajtuk halkan nevetett
a pad is, hol minden elpihent.
S a pillangó? Elvitte nemrég
csüggedt szívük összes könnyedét.
— Búcsú 2, 2025-11.14.