El kell mondanom (Valentin-napra)

Úgy vagy itt, mint a reggeli fény nem kérdez, nem ígér, csak betölti a szobát. Jelenléted lassan megtanít élni a mát. A kezed fogja a kezemet, mintha mindig is így lett volna, ujjaink között a világ csak megpihen, enged szorításán. Rám nézel, és ahogy kimondod, félrebillen a mosolyod. Tudom, azt is érted, mit elhallgatok, tekintetem beszédes. Úgy beszélsz, mintha az idő ráérne, mintha már nem sietne, s én elhiszem boldogan, csak miattunk kelt fel ma a nap. A délután is együtt talál minket, mint kinyitott könyvet. Nem sietünk a végére, szavait ismerjük, bennünk rejlik szépsége. Eljött az ünnepünk, s estére megértem, már csak úgy vagy velem, ahogyan a beáradó fény örökké őrzi szép szerelmünk emlékét.