Este

Amikor elcsitul a nap zsongása, a város fénye lassan hunyorít, az ablakon túl a zaj elhal, s a szél is halkabban beszél. Amikor csendesül a nap világa, a fények lassan visszahúzódnak, az árnyékok közé ülök, és csak a képzeletem zenél. Az emlékek, mint ódon levelek, suttogva nyílnak ki a múltból, és olvasom őket újra meg újra mindegyik egy sóhaj, egy pillanat. Csenddé oldódnak bennem az évek, s én elmerülök ebben a mély tóban, ahol a magány már nem faggat, az este nem kérdez, csak hallgat.