Gondoskodás

Egy ráncos kézben pillangó pihen, szárnyán a nyár emléke rezzen. Fölötte csöpp kéz félőn nyúl érte, mint az est sötétjéért hajnal fénye. Kis keze szelíden érinti a szárnyat, mintha tudná, örök ez a pillanat. S mégis múlandó, mint maga az idő, mint a ráncos kéz, az emléket őrző. Nem szólnak, most az idő mesél, hol múlt és jövő finoman összeér. Az öreg kéz már annyit látott, a gyermek most veszi át a lángot. A pillangó lélegzik a csendben, szárnya alatt élet súlya lebben. Érintés a múlt egy-egy pillanata, s egy új világ egy-egy gondolata. Egy kéz elenged, egy másik tartja, a gyermek az életet így tanulja. Öröksége nem szó, hanem mozdulat, a szeretet nem múlik, csak simogat.