Gyógyító hópehely

Gondolataimba mélyedve sötétedő utcán haladtam, árnyak között eltévedve sűrű erdőben bolyongtam. Lelkemben bánat-parazsak, múltból felcsapó sebek sziszegve lángra kaptak s mint pokol tüze égettek. Hirtelen megnyílt az ég, hópelyhek hűvös csókkal égő arcomat érintették s betakartak puha hóval. Csodában elmerülve néztem hópihék súlytalan táncát, míg hulltak egyre reméltem eloltják szívem bánat-lángját. Este vastag hó fedte a földet s a csöndben minden elsimult, hallgatva fehér mindenséget szívemben a parázs is kihunyt.