Gyufaszál-lány vágya

Gyufaszál-testek, törékeny alakok, közöttük megfeszül a csend, s a remegő, élő fény. Egy szikra választ el, vagy köt össze minket, pillanatnyi, mégis valós remény. Vágy remeg, ki nem mondott szó, bennem fellángol vakmerőn, hív, melegít, hevít. Vajon téged is így éget a szív? Benned is így lobban a tűz, esendőn s forrón? Együtt lángolva, el nem pusztulunk, nem emészt el, eggyé válunk, a láng közös szavunk. Ne hagyj elhamvadni, szürke hamuból emelj fel, ölelj át, óvón, féltő szerelemmel! Együtt gyulladva, meg nem halunk, összetart a két külön alak. Sercen a gyufa lángja, a két lélek suttogása, már nem csak a mi álmunk, örök fényünkkel másnak világítunk.