Halloween éjjelén

Éj fénye megfárad, köd ül a fákon, hold csak fél szívvel világít a tájon. Rőt színű avaron némán lépkedek, idő visszafogja gyors légzésemet. Mécsesek fénye szelíden fellobban, sápadt arcok remegnek minden lángban. Nem félek tőlük, jól ismerem mindet, olykor álmomban szívemhez elérnek. Levegőben emlékek sóhaja száll, sóhajban együtt nyög élet és halál. Sírod mellett egy sötét alak hajol, árnyék int, talán te vagy ott valahol? Nincs tovább, örökre vége, azt hittem, de talán becsapott a képzeletem? Nem más ez, csak síron túli rezdülés, két világ közt ajtó nyílik, csendes rés. Határ eltűnik Halloween éjjelén, múlt és jelen akkor lassan összeér. Forgó világ egy pillanatra megáll, s békében ünnepel élet és halál.