Hulló levelek között

Valami sír a kert mögött, a hulló levelek között. Nem tudom a szél, vagy valaki halkan lép, vagy egy elfeledett név, mely visszatér az alkonyatban, s reszket az ablakom alatt. A hulló levelek között valaki halkan jár. Nem látni az arcát, csak a lépte ismerős, mint a tavalyi ősz. A szél fölkapja a tegnapot, s én vele indulok tovább. Hogy hová visz, nem tudom. az út emlékszik talán. Majd elhallgat minden. A kert, a szél, a régi név. Ajtóm előtt pihen egy falevél, s rajta a hajnal fénye ég. Nem a szél volt. Csak valami bennem most újra élni kezdett.