Igaz barátság

Az igazi barátság nem kérdez okokat, nem mér szavakat, nem számol napokat. Csak van, mint eső után föld illata, mint régi mesékben a király lánya. Nem a zajos időkben születik meg, inkább csönd köti össze a szíveket, ahol válasz lehet már egy pillantás, jelenléted olyan, mint a hitvallás. Ilyen barátság volt veled. Nem tudtuk, mikor vált többé, mint ahogyan vártuk. Hordozott minket, mint ár a ladikot, csak együtt értük el a túlsó partot. Közös fájdalom összekötött minket, és megosztottuk minden örömünket. Mint a tükrök, egymás arcát őriztük, világ zaja közt is, egymást értettük. Aztán jött a távolság, nem hittük el lassú kihűlés, mit mondani sem kell. Elmaradt a hívás, nem jött levél sem, sok közös emlék lett köddé s idegen. Én néha még álmodom rólad olykor, mint régi dalról, mit a reggel dúdol. De már nem kereslek, és te sem engem csak a hiány az, ami még él bennem. Ha kérdeznék ma, ki az igaz barát, minden bizonnyal nevedet mondanám. Mert az, mi volt, bennem tisztán élő fény, s ha véget is ért, igaz volt az élmény.