Egyéb
Két világ között
Vizkeleti Erzsébet • 2026-10.31.
Ráfagy a tél kint a fákra,
de bent valaki rám lehel.
Pillanatnyi élet támad
a jégvirágos üvegen.
Odakint a pelyhek hullnak,
fehér álom száll a tájra.
Csupasz ágak kapaszkodnak
a tél dermedt csillagába.
Két világ között én vagyok
az átlátszó, vékony határ.
Kívül csend jégszíve dobog,
bent régi, meleg kályha áll.
Este a fény kigyúl bennem,
s odakint az ég is kihűl.
Érzem kint s bent üvegemen,
a két világ összebékül.
Mert az ablak sorsa ennyi:
világok közt állni csendben,
látni mindent és hallgatni,
reggel fényben esti ködben.
Mégis, mikor a hó szitál
fák fekete gallyaira,
békét talál a jégvirág
és az otthon meleg álma.
— Két világ között, 2026-10.31.