Lehetetlent kérek?

Már nem sietek. A percek ketyegnek, mint a padláson felejtett régi órák. Olykor a tükör idegenül méreget, nem érti, lelkemben miért tágas a világ. Szeretnék egy táncot a Hold peremén, hol a gravitáció csak puszta szó, hol nem sajog a térd, sem a derék, s keringőnk puha, mint szitáló hó. Szeretnék érteni a macskák nyelvén, tudni, mit susogott apám diófája. S egy éjjelen, a tenger sós kelyhén leúszni a mélybe, a Csendes-Óceánba. S ha lehetne még egyetlen kérésem, időgépet vennék a sarki boltban, visszamennék oda, hol a nevetésem még nem tudja, mi lakik a múltban. Csak egy percet kérek régi napokból, lágyan megölelem azt a félénk kislányt. „Ne félj kicsim, bármi jön, megállod!” súgnám neki oda anyám szelíd hangján.