Mit kívánok a jövő esztendőre?

Mit kívánok a jövő esztendőre? Azt, hogy ne legyenek külön szavaink a hiányra és nélkülözésre, s hogy ne fázzon a lélek! Kerüljön kenyér minden asztalra, és jusson mindenkinek egy szelet reggelre. Azt kívánom, hogy a gazdagság ne felülről nézzen, a szegénység ne szégyenkezzen, és ne érezze senki gyerekként túl korán, hogy csendben kell maradni, az éhséget eltitkolni némán! Hogy kezek ne záródjanak ökölbe, csak egymásba fonódjanak, szilárdan jó erősen! És ne sebezzenek a szavak, hanem hívjanak ölelésre mielőtt maguk után kimondva rideg fájdalmat hagynak. Azt kívánom, hogy a magány ne lakjon tartósan senkinél, csak vendég legyen, akit el lehet küldeni együtt érző öleléssel, egy odatolt székkel. Nem kell beszéd, a jelenlét elég! Hogy a szeretet ne ünnep legyen, hanem minden hétköznap, ne legyen kivétel, hanem szokás. Hogy ne féljünk megosztani, belőle mindenkinek adni, mert van bőven, nem fogy el. Hogy legyen időnk egymásra. Ne sietve éljünk, ne túléljünk, hanem vegyük észre, amikor a világ nem jól működik, amikor a lélek szűkölködik, s hibát meglátni törekedjünk! Ennyit kívánok én csupán a jövő esztendőre. Azt mondod sokat? Akkor kívánom a legfontosabbat, melyben minden benne van, amit itt alaposan körül írtam. Több figyelmet az emberségre!