Mosoly

Nem kéri, hogy fogadd, csak megérkezett, mint ablaküvegen át lusta, délutáni fény. A gőzölgő tea fölött egy néma üzenet, s már csak annyit érzel, "jól vagyok én". Nem szól, nem kér számon semmi régit, csak elsimítja homlokodon a ráncot. S miközben a csend szíved falát eléri, már életre is kelt egy elfelejtett álmod. A mosoly híd, mi emberi lelkeket köt össze, nem követel, mindig csak önmagát adja. Szelíd sugár a szürke fellegek között, s a világot egy percre meleg fénybe fonja. Ma egy idegen küldött felém egy mosolyt, felém, ki megfáradtan mentem vele szemben. Sikerült elkapnom a kedves pillanatot, s derű költözött jajgató-sajgó szívembe.