Múlt fénye

Bennem ragadt egy pillanat, mint kő a folyó mélyén. Nem látszik, csak súlya van, minden rezdülését érzem én. Mielőtt kihunyt, volt benne fény, volt benne szó, mielőtt elnémult. Szív megőrzi törékeny tükrén, és emlékeztet mindenre, mi múlt. Most, amikor újból visszatér, nem kérdez, csak átfolyik rajtam, mint egy árnyék, ami kísér, de már nem okoz többé fájdalmat. Ma már emlékké lett csupán, múlt fényét gyújtja fel bennem. Nem tép, finoman vezet tovább, így mutat új irányt életemben.