Nyárbúcsú

A nyár lassan összecsukja aranyszín szárnyait, s mint fáradt vándor, még egyszer körbe néz, nem feledve mezők virágait. Nem búcsúzik, csak lágyan int szelíd ígérettel, hogy újra eljön s egy napfényes reggel ránk mosolyog, óvó szeretettel. Az ősz itt áll a küszöbön, dérszínű a hajnal, s fákhoz hajolva súgja színek titkát, mit magába rejt ősz-ízű nappal. Ősi természet rendje ez, évszakok dallamán, sosem szakad meg, csak változva újra suhan tovább az év körhintáján.