Nyári hangulat

Tombol a nyár, ég a határ, fénybe borul, napsugár száll, Vidám a föld, dalol a táj, bennem mégis csend ül és fáj. Tombol a nyár, ég a határ, fénybe borul, napsugár száll, Vidám a föld, dalol a táj, bennem mégis csend ül és fáj. Kék fenn az ég, ring a kalász, tavat keres szomjas madár. Mi bánt engem én sem tudom, szívem borong nyári napon. Nyílik a rét, zsong a világ, szél viszi szét száz illatát. Mosoly helyett sír a szemem, miért is oly nehéz nekem? Talán tudom, mi az, mi fáj, szívemben él sok régi nyár. Nem a jelen, elmúlt idő, az, ami volt, s az, mi még jő. Nyílik a rét, zsong a világ, szél viszi szét száz illatát. Mosoly helyett sír a szemem, miért is oly nehéz nekem? Talán tudom, mi az, mi fáj, szívemben él sok régi nyár. Nem a jelen, elmúlt idő, az, ami volt, s az, mi még jő.