Őszbe fordult szerelem

A szerelem nem nézi az időt, csak megpihen a szív mélyén, lassan jár, de mélyebben köt, mint csönd falán az esti fény. A szerelem nem számol ráncot, sem őszbe fordult hajszálakat, inkább melegít, nem lángol, benne sok év tartja a falakat. Szelíd csodát ígér a jövőben, és helyeket egymás mellett, mosolyt a reggel fényében, messzire űz magányos estéket. Múlt éveiben lakik a történet, kimondatlan, de mély igazság, aki még most is választ téged, az talán már örökre hazatalált.