Őszi álom

Már nem is reméltem, hogy ősz éneke megragadja képzeletemet, rabul ejti fáradt lelkemet. Már nem is gondoltam, hogy ősz éjjele álmomban elhoz újra nekem, lágy szellővel becézed nevem. Már nem is hittem, hogy ősz ereje felkap engem is a vad széllel, s vágtat velem, lehullt levéllel. Elsodor a sötétben, sírodon letesz, halkan megérintem a csendet nem zavarom nyugvó lelkedet. Megannyi emlék feltűn’ s majd odalesz, bőrömön átszúr, mint ezer tű mély hangon sír nyűtt hegedű. Sápadt Hold suttogja, hogy te kísértesz, ki arra vágytál őszi éjjel hozzád szálljak árva levéllel.