Osztás után

Sötét asztalon koppan a sors lapja, nem kérdezi tőled, a szíved akarja? Kapsz egy dámát, mellé egy kettest, vajon győztes leszel-e vagy vesztes? Mondják, a sors keze keveri a paklit, ám te döntöd el, megjátszod-e a partit. A lap csak lap, néma karton jelekkel, mire tanít, azt csakis te döntöd el. Nézd csak, kezedben a lap bár adott, te döntésed, mikor mondasz passzot. Mert nem az nyeri a végső játszmát, ki megkapta az élet legjobb lapját. Hanem ki tudja, a véletlen csak díszlet, s a gyenge lapokból várat is építhet. Lehet, a szeszélyes osztó kedve vezet, de mégis csak te vagy, ki leteszi a tétet. Szél fújhat szembe, lap lehet gyenge, választásodban ott van az élet rendje: ha a sors megkínál egy vesztő körrel, te emeld a tétet, hiteddel s erőddel! Mert a végén nem az számít, mit kaptál, hanem, hogy a viharban is játszottál.