Párhuzamos ellentétek

Hol fény születik, ott árnyék is él, nincs ember, kit csak az egyik kísér. Igazság mögött sem minden szó igaz, csönd is takarhat hazugságokat. Álmomban néha valóság csillan, nappal szememben álomkép lobban. Kettő közé születik az ember, hol a fény vetekszik a sötéttel. Van, hogy szívemet kétség szaggatja, de lassan tovaszáll az éjszaka. Szobámba beárad reggeli fény, s vele együtt szökken be a remény. Mert bennem él az éj és a reggel, hűség szava és a csalárd ember. Nem kérhetem, hogy árnyék sose érjen, nem kaphatok csak jót vagy csak szépet. Egyensúly ez, örök törvény és rend, kettősség nélkül nincs egy élet sem. Volt úgy, hittem csak az egyik kell, ám árnyak nélkül a fény sem felel. Azt kérem, hogy fényt keresve járjak, hogy ne nyeljenek el sötét árnyak. Ha ma több bennem a fény, mint tegnap, nem félek a sötétségtől holnap.