Reggelente

Talán nem is érdekel már, mit hoz nekem a messzi távol, a múlt gyakran visszajár, amikor tegnap lesz a mából. Nézek ki az ablakon túlra, új dolgokkal, új világ jön, talán itt leszek még pár év múlva, ez már akkor sem az én időm. Távoli jövő már nem az enyém, az évek inkább visszafelé futnak, ha reggelente érzem, az is elég, ahogy az élet halkan bekopogtat. Üzenet jön, várok egy hívást, újra bimbót hoz szép virágom, tervezgetek egy régi találkozást, könyvem végét is nagyon várom. Becsapott múltba merülő szívem, azt hittem, nincs már mit várnom, de, bizony, egy nagyot tévedtem, míg hiszem, ma is van holnapom.