Se bakancs, se lista

Nekem nincsen bakancslistám. Hogy is lenne, bakancsom sincs. Lábujjhegyen járok inkább, ha furcsa álom utazni hív. Képzeletemben tájak suhannak, látok sós szélben ringó hajókat, hegyet, hol a csend is visszhang, ha az ember túl sokáig hallgat. Nappal csipegetem a valóságot, mint morzsákat egy hosszú útról, zsebembe rejtem a szabadságot, s a fényt egy eltűnő Napról. Majd a nagy csendben kikiáltom, amikor a Nap némán lemegy, egy csupán a kívánságom, bár maradhatnék még veletek! S míg más nagy terveket pipál, én vállat vonok könnyedén. Nincs bakancsom, nincs is listám, nincs mit feldobnom a végén!