Szavak nélkül

Van olyan csend, mi belülről éget, némaság fájó titkokat rejthet. Lélek sarkaiban törött üveg, fáj a mozdulat, fáj a vérző heg. A szavak elszáradt falevelek, elsodorják őket gyenge szelek. Hiába kiáltok, hang bent reked, ha nem mondom is, kéne érezned! Hűvös hallgatás, nem jön üzenet, szerelem lángja nem küld jeleket. Barát is hátat fordít hirtelen, Hittem benne mindvégig teljesen. Elmondhatnám, de nem tudom hogyan, a könnyek is elbújnak hangtalan. Csak ülök, nézek a kék égre fel, mi lenne jobb: ha fáj, ha múlik el? A percek lassan és tompán telnek, üvegek új szilánkokra törnek. Hiába keresem önmagam ott, hol a múlt kitépett egy darabot. Talán egy nap majd csitul a vihar, szívem sebét elmossa zivatar. Törött üveg nem sebez örökké, Léptem nyomán nincs fájdalom többé. Csend megszólal, így lesz majd, jól tudom csak még egy kicsit, kicsit kell várnom.