Titok

Egy szó, egy mondat, egy név, mit nem ejtek ki senki előtt sem. Egy árnyék az arc mögött, nem hazugság, csak másik igazság, minek jobb sötétség között. Sóhajtás párna mélyén, tintafolt egy meg nem írt levélben. Ám kérdés felém fordul, válasz nem kint, hanem bennem mordul, mint gyűrött kabátban a múlt. Mennyi titok él bennünk! Mint alvó madár a tavak körül, ha mozdul, ha kirepül, egyetlen bátor szempillantásban egész világunk elmerül? De egyszer jön egy reggel, mint harmat a fűszálon, oly könnyű, és a titok elröppen. Nem megsebezve, inkább nevetve, int: élj ezentúl könnyebben! És tudod, mit gondolok? Lehet, talán nem leszek ettől jobb, de a hosszú némaság lehull rólam, mint falról vakolás, s ez már lelkemnek szabadság.